7.rész

Bepótolás alkalmával a 2. rész.Jó olvasást!:-)

Szeptember 27.
Úgy éreztem,valakinek nagyon hiányoznék,ha feladnám.Az a valaki rettenetesen megbánta amit tett.A csókja tele volt megbánással.Ajkaimon éreztem a sós könnycseppjeit.Nem tudtam rá többet haragudni.Hamar viszonoztam,új érzelmek hada öntötte el szívemet.Megrebegtettem szempilláim,és kinyitottam szemeimet.Niall könnyes szeme a leggyönyörűbb volt,amit eddig láttam.Jó ideje figyeltem őt,ezért hamar felkapta a fejét,és halványan elmosolyodott.Szemei még mindig tükrözték a megbánást.
-Alex,én annyira sajnálom!
-Niall,én nem tudok rád többé haragudni!
-Már hogyne tudnál!Kétszer is majdnem megöltelek,és miattam kerültél ide!Mert olyan bunkó voltam.Legszívesebben megölném magam.
-De megmentettél,és csak is ez számít,nem?
-Ez volt a legkevesebb azután,hogy így elbántam veled.De ez nem változtat a véleményemen.El sem tudod képzelni,milyen érzés az,hogy majdnem megölöd azt,akit szeretsz.És én szeretlek.
-Én is szeretlek.
Felálltam,és lassan odabújtam hozzá.Vámpír létére úgy tartott a karjaiban,mint egy porcelán babát.Semmi esetre sem akart bennem kárt tenni.

Minden érzelmünket beleadtuk ebbe az ölelésbe.Furcsa,pár órája még a hátamra sem kívántam Niallt,most meg itt ölelkezek vele.Az élet nagyon érdekes,mindig jön egy váratlan fordulat.Értelmet nyert előttem Zayn mondata,ezekért tényleg érdemes élni.
Ó,látom,megzavartunk valamit!.-ült ki Louis arcára egy perverz mosoly.
-Nagy dolgok vannak készülőben!.-Kuncogta az orra alatt Liam.
-Na jó,fejezzétek be,vagy különben úgy jártok, mint az a farkas!.-Förmedt rájuk Niall felháborodva.
-Állj le haver,csak szórakozunk!Amúgy mi történt?.-nézett ránk összezavarodottan Louis.
-Alexre durván rámozdultam,és miattam lépett le.Úgy éreztem,hogy segítségre szorul,és utánaeredtem.Egy koszos raktárban találtam rá,és egy büdös vérfarkas tartotta fogva.De fogalmam sincs miért rabolta el.És mint láthatjátok,megmentettem,Röviden ennyi.-mondta vidáman Niall.
-Értem.Figyelj Alexre,ez a pasas biztos nem hagyja annyiban,úgyhogy hozzánk kell,hogy költözz.
-Jó,ha így biztonságban lehetek.-mosolyogtam Louisra.
-Pattanj fel a hátamra,és kapaszkodj!.-súgta a fülembe Niall.
Ahogy mondta,felugrottam a hátára,és eszméletlen gyorsasággal szeltük át az utakat.A környezetben lévő dolgok elmosódtak előttem.Hamar odaértünk a Volvojukhoz.Most már nem feszengtem Niall mellett.Halványan rám mosolygott,majd az út szótlanul telt.Gondolataimba merültem,de ekkor Louis hirtelen csikorogva lefékezett.
-Louis,mi történt?.-kérdeztem rémülten.
-Alex,te maradj a kocsiban,,mi megnézzük mi volt az.
Ezután hallottam az ajtó csapódását,és egyedül hagytak az autóban.Úgy körülbelül fél órát vártam,már nagyon untam magam.Vajon mi lehet a srácokkal?Nem bírtam tovább,kiszálltam.Bárcsak ne szálltam volna ki!A Volvo fényében megláttam egy tök ugyanolyan csajt,mint én.A srácok ájultan hevertek mellette.A csaj meg gonoszan rám fordította a fejét.Vörös szemei csak úgy szikráztak.Kirázott tőle a hideg.
-Szóval te vagy Alex!.-kacagott fel kísérteties hangos.
-Én vagyok.De te ki vagy?
-Nem beszélt rólam Zaynike?Aranyom,én Katherine vagyok.
-Hiszen te meghaltál!
-Nem teljesen,átbasztam őket.Amikor közéjük ugrottam,félvámpír lettem.Azt jövendölték,hogyha megölöm a hasonmásomat,újra vámpír lehetek.Múltkor majdnem sikerült,csak épp akkor megjelent Zayn.Most viszont meghalsz!
Olyan pár méter volt közöttünk,és elkezdtem futni.Soha nem futottam még ilyen gyorsan.Csak szaladtam bele az éjszakába.Katherine hamar utolért.és ledöntött a földre.Fölém magasodott,és kivillantotta éles fogait.

Felkészültem a legrosszabbra.De ekkor egy sötét folt csapódott a csajra.Egy igen helyes fiút láttam meg.Izmos felsőtestén egy tetoválás rajzolódott ki.A hátán szárnyak voltak.Szárnyak?Az meg hogy lehet?Angyalok nem is léteznek.Viszont ha vámpírok vannak,akkor az angyalok és valódiak.Nem kitalációk.Nemsokára az égen egy homályos,gomolygó folt jelent meg.Egyre csak közeledtek felénk.Az ismeretlen,miután megölte Katherinet,megszólított:
-Nem esett semmi bajod?.-villantotta felém felemás szemét.
-Nem,szabad megkérdeznem a neved?
-Lisander vagyok.
-Én pedig Alex.
Ekkor hirtelen a semmiből behuppant egy lány.
-Angel,mit mondtam neked,hogy maradj a fán!
-Tudod,milyen kiváncsi vagyok bátyó!
-Persze.Ó,Alex,ő itt a kelekótya húgocskám,Angel!
-Ezt még megbánod!
-Tényleg,mégis hogyan?Bemutatod a köcsög karatét?
-Reménytelen vagy!
Igazából a nevéhez híven valóban angyalian nézett ki.Hosszú szőke haja szemkápráztatóan hullámzott az éjszakai szellőben.Jó sokáig figyeltem.
-Hahó,itt vagy?
-Igen,csak elbambultam.Néha elő szokott fordulni.
-Értem.Alex,hazaviszünk titeket,rendben?
-Jó.
Mire kinyögtem ezt a szót,már Lisander felkapott az ölébe,és eszeveszett gyorsasággal szeltük át az égboltot.Egyet pislantottam,és már a saját szobámban találtam magam,az én kis magánszférámban.Mennyi mindenen mentem át pár nap alatt,el sem tudom hinni.Gondolataimba merülve nyomott el az álom.Álmomban egy szikrázó réten jártam,és két ismerős arcot pillantottam meg magam előtt.Zayn és Harry fojtogatták egymást.Szakadt 19. századbeli ing volt rajtuk,ám át volt áztatva a saját vérükkel.Végeztek egymással,mire számat egy kínkeserves ordítás hagyta el:Ne!!!

6.rész

Bepótolás alkalmával 2 rész lesz.Itt az egyik.Jó olvasást!

Szeptember 26.
 Niall volt az,szemei vágytól csillogtak.Kezei már mindenhol elkezdtek engem taperolni.Egyre közelebb húzott magához.Amikor belenéztem szemeibe,teljesen elvesztem benne.Mintha az ember egy mély szakadékba zuhant volna,és csak zuhant és zuhant,míg el nem vesztette a józan eszét...
Alex,térj észhez!Vedd már észre mi történik veled!Ezekre a szavakra tértem vissza önkívületi állapotomból.A tudatalattim még pont időben figyelmeztetett,mielőtt megcsókolhattuk volna egymást Niallel.Hamar elhúzódtam tőle,és zihálva kapkodtam a levegőt.
-Srácok,megállhatnánk egy kicsit,ki akarom szellőztetni a fejem!
-Persze,csak ne menj messzire!-hallottam Louis figyelmeztető hangját.
Erre már csak biccentettem,és ki is vágódtam a kocsiból.Nem bírtam volna tovább Niallel utazni,így hát gondoltam,ez megfelelő pillanat arra,hogy lelépjek.Vettem egy nagy levegőt,és nekiiramodtam a sötét éjszakának.Egy darabig futottam,majd megálltam,mert az orromig sem láttam el.Köd ereszkedett a tájra.Éreztem a nyirkosságot a bőrömön,egy kicsit kirázott a hideg.Megint olyan helyzetben voltam,mint múltkor.Fogalmam sem volt,hol lehetek.Szerintem még mindig ebben a nyomornegyedben voltam.Halványan kirajzolódtak előttem azok a sötét házak.De most nem annál a tömbháznál voltam,hanem egy sötét sikátorban.Most mihez kezdjek?Teljesen egyedül vagyok itt egy idegen helyen,az otthonomtól távol.Apu már biztos halálra izgulhatja magát.Ebben a nem is tudom hány napban életem legnagyobb kalandjába keveredtem.Már egyáltalán ezt lehet kalandnak nevezni.De kinek hiányoznék,ha itt kéne meghalnom ezen a nyomortanyán?Senkinek.Anyámnak úgy látszik fontosabb a karrierje,mint én.Apám meg alig ismer.Nem vette a fáradságot azért hogy jobban megértsen.Egy családnak össze kéne tartania,nem?Ekkor eszembe jutottak Zayn szavai: "Az emberi életnél nincs fontosabb a világon". Legbelül tudtam,hogy igaza van,és nagy nehezen erőt vettem magamon.Már majdnem feltápászkodtam,amikor két erős kar húzott maga után.
-Te most szépen velem jössz!.-hallottam meg egy idegen srác hangját.
-Ki vagy és hova viszel?.-förmedtem rá erőtlenül.
-Fogd be!
Ezután pofon vágott és én elájultam a karjaiban...

"Niall szemszöge2
Valami nem stimmel,Alexnek már rég itt kéne lennie.Már több mint egy órája lelépett.Biztos miattam.Olyan tapló voltam vele.De ő nem is tudja magáról,hogy milyen finom illata van.Ember vérére még életemben nem vágytam ennyire.Megbolondított.
Az Istenért Niall,most itt mardosod magad,ahelyett,hogy megkeresnéd? Nem hagyhatom magára,ez a legkevesebb az után,hogy megbántottam.Gondoltam elindulok,a srácok meg majd követnek.Úgy éreztem,nagy baj van,és csak rám számíthat.Ez van.A különleges képességem az,hogy megérzem,ha valaki segítségre szorul.Eddig nem nagyon volt kire pazarolnom ezt a tulajdonságomat,mert a vámpírok meg tudják védeni magukat.Azaz csak Harryre,az öngyilkossági hajlamai miatt.Ő egy nagyon kétértelmű személyiség.Igazából soha nem értettem meg őt.De a többiek sem.Elindultam a mámorító illat után.Suhantam.Majd nemsokára elérkeztem egy sötét sikátorhoz.Itt egy gyomorforgató illat csapta meg az orrom.Nem hiszem el,hogy vámpíré lehetett.A vérfarkasoknak van ilyen szaguk.Vajon egy ilyen rabolhatta el ezt a szép lányt?De mire kéne neki?Nem tudtam elképzelni.Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon,mikor megláttam egy vérfoltot a repedezett kövön.Ez Alexé.Szerintem pofon vágta.Még mindig követtem a szagot,amikor a sikátor végén megláttam egy lerobbant raktárat.Az ajtaja le volt lakatolva,de nem gyerekjáték volt kinyitni.Mikor beléptem,a sötétben megpillantottam egy fényesen csillogó szempárt,mellette pedig Alexet kábultan.
-Ó,nicsak,megjött a szőke herceg,de hol van a lovad?
-Hahaha,nagyon vicces,de most ereszd el a lányt,vagy megöllek!
-Megölsz?Jaj,de félek tőled!
-Te akartad!.-majd nekivetettem magam a szürke farkasnak.Mindenhol harapdáltam,ahol értem.A végén éreztem,hogy teste görcsbe rándul,és az utolsó kegyelemdöfést várja.
-Ö-ö-ölj meg!
-Nem öllek meg,én annál tisztességesebb vagyok,viszont tűnj el és ne gyere vissza!
A farkas nem mert ellenkezni,hamar elhúzta a csíkot.Én meg gyorsan odafutottam Alexhez.Gyönyörű arcát egy mély heg díszítette,amiből pár vércsepp tört  elő a felszínre.Óvatosan az arcához hajoltam,és lenyaltam azt.Elöntött a mámor,Alex vérének az íze magával ragadott,szinte képtelen voltam leállni.Niall állj.a végén még megölöd!Én egy igazi bunkó vagyok,most már másodszorra próbálom megölni.
-Sajnálom!.-

Közelebb hajoltam,és egy lágy csókot leheltem puha ajkaira.Ez a csók őszinte volt,tele volt azzal,amit iránta érzek...

5.rész

Kedves olvasók!Sajnos a tanulás miatt egyre kevesebb időnk van a blogírásra,gondolom ezt észrevettétek.De pórbáljuk pótolni,de nem mindig sikerül.Ennek most véget vetettünk.Lassan,de befogjuk pótolni az elmaradt részeket.Reméljük nem hagytatok minket cserbe.Jó olvasást. :-)

Szeptember 25.
-Itt meg mi folyik?Bántottad?-hallottam meg egy számomra ismerős hangot.Kicsit később egy nagy puffanásra lettem figyelmes,és Zayn már a padlón hevert pár centire mellettem.De az elképesztő gyorsaságával hamar talpra ugrott.
-Harry,te meg mit keresel itt,mondtam hogy nem akarlak többé látni!
-Alex,én itt lakom,nem említette neked a cseléd?
-Már nem vagyok a cseléded!.-vágta oda neki Zayn, gyilkoló pillantásokkal
-Nekem mindig is a koszos cselédem leszel!
Kicsit meglepődtem,sosem láttam még Harryt ilyen önzőnek..Zaynnek igaza volt,nem nagyon változott az évszázadok alatt.Amikor először megláttam,már akkor sejtettem,hogy nem egy ártatlan bárány.Hát nem igazam lett?
-Az előbb csókolóztatok?Ne is tagadjátok,láttam.Hogy mertél akár egy újjal is hozzáérni?
-Harry,teljesen félreérted a helyzetet,én csókoltam meg őt,hogy lenyugodjon!
-Igaz ez,Malik?
-Teljesen,Styles!
-De miért tetted?Akár meg is ölhetett volna!
-Elmondtam neki,hogy hogyan lettem vámpír,és amikor elérkeztem oda,hogy mi öltük meg Katherinet,teljesen kifordultam magamból és teljesen váratlanul megcsókolt.Tudd meg,te göndörke,hogy őt sosem bírnám bántani.Nem a hasonlóság miatt,hidd el!
-Milyen hasonlóság miatt?-förmedtem rá szemrehányóan.
-Nem fontos.-legyintette Zayn,mintha el is felejtette volna,amit mondott.
-Na ide figyelj hapsikám,úgy gondolom,ha már ilyen őszintén kiöntötted a szíved,akkor ezt is nyugodtan elmesélheted.
-Erről tényleg nem akarok beszélni.
Erre elfordult tőlem,és én kérdően Harry felé pillantottam.Hiába volt minden próbálkozásom,de csak ő is hátat fordított nekem.Úgy éreztem,cselekednem kell.A mellettem lévő konyhapultról felkaptam egy hatalmas húsbárdot,és a hátam mögé csúsztattam.
-Nagyot csalódtam benned is Zayn,te is éppen olyan vagy mint Harry,épp olyan titkolózó!
Erre a tompa felével mindkét srácot fejbe vágtam,és azon nyomba össze is estek.Mint az őrült,futottam ki az ajtón.Egy régi tömbház szerűségben lehettem,ahol a vakolat kezdett lemállani.A lámpa meg kísértetiesen villódzott a félhomályban.Frusztráltan éreztem magam,minél előbb ki kellett innen jutnom.Nagy nehezen megtaláltam a kifelé vezető utat.Soha életembe még nem örültem ennyire a friss levegőnek.Egy nagyon idegen környéken találtam magam.Fura volt,egyáltalán nem volt nagy nyüzsgés.Mindenféle sötét,kihalt,félelmet sugalló házak vettek körbe.Mit tehettem volna mást,vártam.Vártam,hogy valami csoda folytán valaki hazajuttasson engem.Ekkor valaki megkocogtatta a vállam.
-Szia!Jól vagy?-szólított meg egy rövid barna hajú fiú.Szép kék szemeivel megnyugvást sugallt.
-Persze,csak fogalmam sincs,hol vagyok.Ja egyébként Alex.
-Én meg Louis.Egyébként hazakísérhetlek,ha gondolod,de itt is üldögélhetsz magányosan.-ült ki egy gonosz mosoly az arcára.Legszívesebben megpofoztam volna,d elehet,hogy ez az egyetlen választásom.Bíznom kell benne.
-Oké,akkor mehetünk.azt megkérdezhetem, hogy hol vagyunk?
-Ez London nyomornegyede.De már alig laknak itt néhányan.
-Ja,azt vettem észre.
-Indulhatunk?
-Persze.
Majd belevágtunk az éjszakába.Hamar átértünk az út túlfelére,és megláttam két srácot egy fekete Volvonak dőlve.Az egyik szőke hajú,tengerkék szemű volt,a másik meg barna hajú és ugyanolyan szemű.Kicsit megijedtem ettől a két alaktól.
-Srácok,had mutassam be nektek Alexet!
Alex,ő itt Niall.-mutatott a szőke srác fel-ő pedig Liam.
Ők is és én is elmormoltunk egy sziát,és már be is szálltunk a kocsiba.Mellém pont Niall ült.Most is feszengtem,mint mindig.Ezt észrevehette rajtam,és ezt kihasználva le sem vette rólam a szemét.A kínos csendet Louis törte meg.
-Merre laksz?
-A Mapple Streeten.Hamar megfogod találni,mivel az a legnagyobb ház a környéken.
-Oké.

A motor felmorgott,és kigördültünk az útra.A sötét éjszakát figyelve,azon gondolkoztam,hogy Harry és Zayn talán többé nem fog rám akadni.Nem értem,mire volt jó ez a nagy titkolózás.De Zaynnel úgy érem közelebb kerültünk egymáshoz,és az első csókunk.Ó,az tényleg tökéletes volt.Viszont Harryről semmit semmit sem tudtam meg.Felelősnek éreztem magam ezért.Megpróbált kétszer is felém nyitni,de én visszautasítottam.Meg kell őt jobban ismernem,gondoltam,miközben egy puha kéz simogatta a combomat...

4.rész

Kedves olvasók.Bocs a késésért,csak nem értünk rá.A tanulás mindkettőnk idejét elveszi,és ne csodálkozzatok ha nem lesz minden nap rész.Ne csüggedjetek,mert bepótoljuk!Reméljük megmaradtak az olvasóink,és lassan majd többen is feliratkoztok.Köszönjük a biztató kommenteket! Jó olvasást :-)


Szeptember 24.
Itt elakadt a szava,és csak és csak a fájdalmat láttam barnán csillogó szemeiben.Vigasztalásképpen közelebb bújtam hozzá,és megsimogattam az arcát.
Zayn,nyugodtan öntsd ki a szíved nekem,ne emészd magad!
-Rendben,csak olyan fájdalmasak az emlékek.
Vette egy nagy levegőt,és folytatta tovább a történetét.
-A fuvaros a Styles családnak dolgozott.Azt mondta,hogy épp nem dolgozik náluk cseléd,úgyhogy biztos felvesznek.Csak arra tudtam gondolni,hogy a családomnak szüksége van minden segítségemre.Elindultunk a birtokukra.Odafelé menet egy csomó búzaföldet láttam,meg édes illattal bejárt gyümölcsösöket.Hát igen,nagyon gazdagok lehettek.A lenyugvó nap fényében megpillantottam egy óriási kastélyt.A vöröses színben dermesztő hatás keltett.Tele volt antik szobrokkal építve.Hamarosan megálltunk az istállónál.A fuvaros bevitte a lovakat,majd elindultunk az épület felé.Egy hatalmas faberakással díszített ajtón léptünk be,és ezután én majdnem elájultam a látványtól.Mindenféle festmények és szobrok hirdették a kastély lakóinak fényűző életét.Én egészen eddig sosem láttam még ehhez foghatót.De ez csupán a látszat volt.Arra már teljesen megértettem az apámat.Megértettem,hogy mekkorát áldozott értünk.Úgy bántak velem szó szerint,mint a kutyával.Éheztettek,vertek,ha nagyon muszáj volt.Az egyetlen ember aki megértett engem,az az öreg fuvaros volt.Látszott rajta,hogy ő is ugyanúgy szenvedett mint én.De egyszer úgy megverték,hogy már többé sosem tért vissza az élők sorába.Lelkileg teljesen összetörtem.Míg meg nem jelent ő.Ő,aki újra értelmet adott az életemnek.Katharine Cartwright.A családját egytől egyig lemészárolták a szeme láttára.A házukat pedig felgyújtották.A Styles család úgy gondolta,ha befogadják a lányt,akkor egész Holmes Chapel tisztelni fogja őket,mint egy ártatlan lány jótevőit.De én tudtam,hogy ez az egész az önzésre megy ki.Én nem tudtam volna így kihasználni szegény Katherinet,és ezt már az elejétől látta bennem.Teljesen együtt érzett velem.Ez az együttérzés később átalakult köztünk tiszta és igaz szerelemmé.
De egyik éjszaka sötét titkokra derült fény.Már majdnem elaludtam,amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes.Katherine libben be rajta egy finom selyemhálóingben.Se szó se beszéd nélkül ledöntött az ágyra,és elkezdte a nyakamat csókolgatni.Nem tudom meddig csókolhatott,de egyik pillanatban éles fájdalma éreztem a nyakamon.Nem értettem,mi történt velem,csak elájultam.Reggel,mikor kinyitottam a szemem,mindenfelé vért láttam.Ez sajnos az enyém volt.Majd feljajdultam,mert éreztem egy szúrást a nyakamon.Ekkor eszméletlen gyorsasággal berontott a szobámba Katherine.Megvágta a csuklóját egy üvegdarabbal,és felém nyújtotta.Nem tudom miért,de késztetést éreztem rá,hogy kiszívjam a vérét.Pár percig haboztam,aztán megtettem.Olyan mámorító volt az íze,hogy alig bírtam leállni.Aztán a lány eltépte a számtól a csuklóját,majd elmagyarázta,hogy mi lettem.Nem akartam elhinni azt az egészet,de mikor mondta,hogy csukjam be a szemem,igaza lett.Sokkal élesebben hallottam mindent.A lovak nyerítését az istállóban,ahogy a konyhában készítették a reggelit.Egyszerűen fantasztikus volt,tényleg vámpír lettem.
Délutánra járhatott az idő,amikor Katherine vámpírgyorasággal húzott maga után a kertbe.Nagy meglepetésemre a Styles család legifjabb tagját pillantottam meg,Harryt.A szemem láttára szenvedélyesen megcsókolták egymást.Nem értettem ezt az egész szituációt.Akkor most szeretik egymást?Szúrós pillantásokat küldtem Harry felé,aki majdnem nekem támadt.Katherine viszont hamar közénk ugrott,és elmagyarázta a döntését.Azt mondta,hogy mindkettőnk iránt tiszta és igaz szerelmet érez,és nem tud közülünk választani.Ezért változtatott át minket vámpírrá,hogy így hárman éljünk együtt boldogan.Persze mi Harryvel hamar egymásnak ugrottunk,és meg akartuk ölni egymást.Nem tudtuk így elképzelni az életünket,még akkor sem,ha Katherine ott lesz mellettünk.Az utolsó pillanatban,mikor már majdnem végeztünk egymással,a lány közénk ugrott,és...
Ekkor Zaynből egy kénkeserves kiálltás távozott.
-És mi történt?
-Tényleg akarod tudni?
-Igen!
-Megöltük a lányt,akit szerettünk!!!
Zayn szemei úgy néztek ki,mintha lángoltak volna,és az ajtót kezdte el szétszedni.Valahogy le kellett állítanom,mert nem akartam,hogy kárt tegyen magában.Megérintettem az arcát,mire ő felém nézett.Ajkaim lassan elkezdtek felé közeledni,és egy lágy csókban forrtak össze.De minden szép pillanatnak vége szakad...

3.rész

 Kedves olvasók!Hogy fény derüljön a valóságra,valóban nem csak én írom ezt a vámpíros sztorit,hanem egy másik barátnőm is.Ketten megosztjuk a munkát és így könnyebben megy.Persze ő a hivatalos,de én vagyok az oldal megálmodója,kitalálója,és segéd szerkesztő+író. :D Ha bármi van hozzám fordulhattok,elérhetőségemet majd kirakom.Barátnőm Szandi,ő csak kitalálja a szöveg fél részét.Remélem lelkes kis kommentelő lány megmarad,és lesz sok követő,olvasókkal együtt.Minden egyes olvasó és komment nagy tisztelet nekünk.Meghajlunk előttetek lányok,csak így tovább!Jó olvasást. :-)

Szeptember 23.
Éreztem,hogy a sötétség próbál rajtam eluralkodni,de én küzdöttem ellene.Nem hagytam magam, sokkal erősebb voltam nála.Valamitől új erőre kaptam.De valami azt súgta,hogy nem kéne megtudnom,hogy mitől.Szép lassan kinyitottam a szemem,és két gyönyörű barna szempárral találtam magam szembe.
-H-h-hol vagyok?.-kérdeztem erőtlenül.
-Louis,Liam,Niall,Harry és az én házamban.-felelte az idegen.
-Téged hogy hívnak?
-Zayn Malik vagyok.Te pedig Alex.
-I-igen.De honnan tudtad?
-Hát,sejtettem.
-Értem.Mi történt velem?
-Nem emlékszel semmire igaz?Az erdőben sétáltam,és megláttalak eszméletlenül.Később pedig idehoztalak.
-Aha.-ekkor vettem észre hogy a karjaiban vagyok.Kicsit elpirultam ettől.
-Zayn,azt hiszem,rátudok állni a lábaimra.Még pár percig a szememet vizslatta,aztán felállított.
-Egy valamit viszont nem értek,hogyan gyógyítottál meg?
-Ezt nem kéne tudnod.
-Jó,de ígérd meg hogy nem fogsz tőlem megijedni és elmenekülni.
Rábólintottam,bár nem tudtam mire gondol,de hallgattam tovább a mondandóját.
-Alex,téged egy vámpír támadott meg,én pedig megitattalak a véremmel.Ugyanis a vámpírvér gyógyító hatású.Hidd el,ha lett volna más választásom,azt tettem volna veled.Kérlek ne fél tőlem,én sosem bántanálak.
-Itt mindenki megvan őrülve?Amióta itt vagyok azóta mindenki csak szórakozik velem!-erre mintha rakétából lőttek volna ki,futottam az ajtó felé.De mire odaértem volna,Zayn elállta az utat.Mélyen a szemembe nézett,és ajkai pár centire voltak tőlem.Éreztem,ahogy szaggatottan veszi a levegőt.Ha igazat mondott,akkor most azon vívódik,hogy megöljön-e engem.Éreztem forró leheletét a nyakamon,ami bevallom őszintén egy kicsit csikizett.Már vártam,hogy lecsapjon,hisz nincs semmi értelme tovább élnem.De ekkor valami váratlan történt,puha ajkai súrolták az enyémet.Eleinte furcsának tartottam,de végül visszacsókoltam.Olyan lágyan csókolt,hogy én beleremegtem.Majd egyre forróbbá és szenvedélyesebbé vált.Nyelve bejutást könyörgött,én pedig megadtam neki a luxust.Olykor meg-megálltunk,és homlokainkat egymásnak támasztottuk,figyeltük egymás vágytól csillogó szemét.Majd újból és újból...Később már a hajt kezdtem el markolászni,de nem érdekelte.Hamarosan a nyakamat hintette be lágy csókokkal,de azt is éreztem,hogy a szemfoga is megnőtt.
-Zayn!.-suttogtam neki,mert még mindig a csók hatása alatt voltam.
-Sajnálom!Nem tudom mi ütött belém.Csak egyszerűen olyan őrjítő az illatod.Önszántamból sosem bántanálak,csak a vámpír énem sokkal erőseb nálam.De ez többé sosem történhet meg,a saját érdekedben.Rendben?
-Oké!Most már hiszek neked.Viszont miért nem végeztél velem?Csak egy harapásodba került volna.Nincs értelme,hogy tovább éljek.
-Alex,te olyan buta vagy.Az emberi életnél nincs fontosabb a világon.Vámpírként én már csak tudom,hidd el!Élvezd ki,ameddig csak lehet!Legalább neked van választásod,mert vámpírként jobban kívánnád a halált,mint emberként.Tudod milyen érzés az,hogy a szeretteid meghalnak,míg te örökké ilyen maradsz?Sok vámpírt annyira felemészti ez a dolog,hogy teljesen becsavarodnak,és nem érdekli más őket,csak az öröklődés.Ráadásul még elveszítik az érzéseiket is.Nem gondolkoznak,csak cselekednek.Én nem akarok szörnyeteg lenni.
-Te mióta vagy ilyen?
-1851 óta.Az apám pakisztáni származású volt,az anyám pedig angol.Nem éppen olyan helyről származom,mint a családom többi tagja.Akkoriban a betelepülteket igen keményen dolgoztatták.Az apám egy gazdag családhoz szegődött el cselédnek,hogy fent tudja tartani a családját.Akkora áldozatot hozott értünk,hogy én még a mai napig nem tudom felfogni a bátorságát.Nála becsületesebb embert soha nem ismertem.Soha nem mutatta ki a fáradságát,pedig látszott rajta,hogy szenved.Egy nap apám örökre eltávozott az élők sorából.Ezután rám hárult a feladat,hogy eltartsam a beteg anyámat és a hugaimat.Fájó szívvel váltam el szeretett Bradfordomtól,és elindultam szerencsét próbálni.Sok helyen megfordultam,de mindenhol visszautasítottak a származásom miatt.Míg el nem értem Holmes Chapelbe,ahol találkoztam egy gazdag család fuvarosával.Ezután gyökerestül megváltozott az életem...

2.rész

Sziasztok!Örülök hogy van akiknek tetszik az oldal.Nagyon örülök annak az egy követőnek,és kommentnek is,de reméljük idővel lesz majd több.Minden nap egy fejezet lesz felrakva.Jó olvasást!

Szeptember 22.
-Szia kincsem,milyen jó téged újra látni!
-Szia,igen,téged is apu!.-öleltem meg kedvesen.Még mindig zavart az előbb történt dolog,ezért apunak hamar fel is tűnt a zaklatottságom.
-Minden rendben?
-Igen,persze,csak a gépen felhúzott egy idegen srác.
-Idegen srác?Hogy hívják?
-Harry Styles.
-Mintha ismerném azt a fiút.Á,igen,megvan,tudom ki az.Sokszor behozták már az őrsre.Mindig megpróbálta megölni magát.Rendőrfőnökként azt ajánlom kicsim,hogy kerüld el,ugyanis az ilyen alakok bármire képesek.Nem tudnám elviselni ha bármi bajod esne.
-Oké,megígérem.-mondtam neki kedvetlenül,mivel egyáltalán nem is érdekelt a találkozásunk.Ennyi volt köztünk körülbelül a nagy beszélgetés,mivel egyikünk sem volt valami nagy dumás.Ezután hamar beültünk az autóba,és már mentünk is haza.Egész London olyan érdekes volt,az emberek majdnem eltaposták egymást,annyira siettek valahova.Hát igen,szóval ilyen a mai világ,mindenki csak a saját érdekeit nézi.Pedig ha megállnánk egy pillanatra,akkor rájönnének,hogy mekkora boldogságot tud okozni egy madár csicsergése vagy lombokon átszűrődő napfény simogatása.
Gondolataimból egyszer csak az zökkentett ki hogy megálltunk.
-Hát itthon is vagyunk kicsim.Beviszem a bőröndjeidet,gyere te is!
-Oké apu,egy pillanat és bemegyek!
-Rendben,de ne maradj kint sokáig!
Ezzel kiszálltam a kocsiból,és kifújtam magam.Majd azt vettem észre,hogy valaki megfogja a kezem.
-Szia Alex,csak azt akartam tőled megkérdezni,hogy miért ráztál le a gépen?
-Először is semmi közöd hozzá,másodszor pedig honnan tudod,hogy hol lakom?
-Követtelek.
-Á,értem,De figyelj Harry,jobb,ha többet nem találkozunk.
-Miért?
-Mert apu azt mondta,hogy te bármire képes vagy,már sokszor bevittek téged az őrsre.Nem akarom,hogy engemet is bajba sodorj.Tőlem megölheted magad,de engem hagyj ki ebből!
-Figyelj Alex,én téged sosem bántanálak,és már nem is akarom magam megölni,mert végr emegtaláltam azt,amiért érdemes élnem.Téged.
-Apunak igaza volt,te tényleg nem vagy normális.Hagyj békén,és tűnj a szemem elől!Soha többé nem akarlak bántani!.-ezzel faképnél hagytam,és már futottam is az erdő felé.Lehet hogy egy kicsit felkaptam a vizet,de ez most a legkevésbé érdekelt.Mégis hogy tud ilyet állítani,hisz nem is ismer.Meg hát csak ma találkoztunk először,ne higgye,hogy ilyen hamar bedőlök neki.
Miközben ezen gondolkodtam,észrevettem,hogy már besötétedett.Ráadásul még rátesz egy lapáttal az is,hogy fogalmam sincs,merre kel hazamennem.Király!Ez is csak velem történhet meg.Meg ilyenkor ősszel kezd hidegebb lenni az idő.Sőt lehet,hogy hülye vagyok,de azt hiszem valaki figyel.Beigazolódott az állításom,mivel hallottam valami morgás félét is.De ez nem állatmorgás volt,hanem valami más,sokkal ijesztőbb.Nem volt más választásom,így hát elkezdtem futni.Nem tudtam merre,vagy hova,csak futottam.Az illető meg utánam,mivel hallani lehetett az avar ropogásából.Mikor,már nem bírtam tovább,én szerencsétlen elestem egy nagy kőben,majd szúrást éreztem a nyakamon,ezután elsötétült minden...

"Zayn szemszöge"
Nyugodt vadászatomat egy mámorító illat szakította félbe.Nem bírtam magammal,így hát elindultam a szag irányába.Mikor odaértem,egy nőt láttam meg,aki egy lányt támadott meg.Szegény lányt teljesen kivéreztette,már alig hallottam a szívdobogását.Jobban szemügyre akartam venni,ezért odamentem hozzá.A nő gyorsan felszívódott,még a szagát sem éreztem,de most volt ennél fontosabb dolgom is,mint azt a szörnyeteget keresni.Lehajoltam hozzá,és megláttam a nyakán egy csúnya sebet.Már alig élt,így tudtam mit kel tennem.Meg kell itatnom,a véremmel,vagy különben meghal.Valljuk be,kár lenne egy ilyen szép lányért.Kerestem egy éles fadarabot,majd megvágtam a csuklóm.Tűzpiros véremmel áztatott csuklómat odaemeltem a szájához.A lány,-hiába volt eszméletlen-hamar elkezdte szívni a vérem.Amikor már éreztem,hogy ennyi épp elég neki,kedvesen rászóltam.
-Oké,ennyi már elég lesz,a végén még nem marad nekem.A lány vette az adást és elaludt.

1.rész

 Sziasztok,ez itt az új blogunk.Vámpíros rejtélyes,kicsit megfűszerezve szerelemmel,ígérjük hogy szem nem marad szárazon,azt bejelentem nektek előre,hogy az elején még nem lesz síros rész,csak a 3.rész környékén olvashattok majd.Van benne jócskán humor.Lesznek benne váratlan fordulatok is.Jó szórakozást. :-)

Szeptember 21.
-Alex,siess,mindjárt indul a gép!.-hallottam anyukám hangját odalentről.Ja,egyébként még be sem mutatkoztam:Alex Vinslow vagyok,17 éves átlagos gimis csaj.Eddig az életem egész tűrhető volt,egészen mostanáig.Ugyanis anyukám egy új munkát vállalt,így alig találkoznánk egymással,ezért apához költözöm egy időre.Ki tudja,hogy hogyan fogom majd megszokni az új életemet,de megpróbálom magam túltenni rajta.
-Alex,nem mondom még egyszer!
-Oké,csak elgondolkoztam valamin.Hát erre már tényleg összeszedtem magam,és szép komótosan lesétáltam a lépcsőn.Utoljára még körbenéztem a házunkban,és búcsút vettem tőle.Ezután bepattantunk a kocsiba,és már hajtottunk is a repülőtérre.Útközben meg sem bírtam szólalni,mert nagyon szomorú lettem.Mikor odaértünk,anyukám egyszer csak megszólalt.:-Hát kicsim,akkor itt az ideje elbúcsúzni egymástól.Felhívtam apádat,a reptéren fog várni téged..Nagyon fogsz nekem hiányozni.
-Te is nekem anyu.-ezzel megöleltük és megpusziltuk egymást,majd felszálltam a gépre.Az ablakból még párszor integettem neki,míg el nem tűnt a szemem elől.Egész úton azon agyaltam,hogy  milyen fura lesz nekem most Londonban.Az az igazság,hogy Holmes Chapel nagyon is a szívemhez nőtt,és szinte képtelen voltam elhagyni.Meg hát itt olyan kedvesek voltak velem az emberek,de tudtam,hogy Londonban ez meg fog változni.Agyalásomból egy hang zökkentett ki.-Bocsi,de sehol nincs hely,leülhetek melléd?.-kérdezte tőlem egy göndör hajú fiú..-Hát persze,ülj csak le!.-mondtam neki kedvesen.
-Egyébként Harry Styles vagyok.
-Szia,én meg Alex Vinslow.-nyújtottam neki kezet.
-Szóval egy ilyen szép lány mint te,hova megy így egyedül?
-Londonba.-válaszoltam zavarodottan,mivel mindig is feszélyezve éreztem magam a fiúk közelében.
-Talán valami baj van?.-kérdezte gyengéden a fiú.
-S-s semmi..
-Figyelj,ha valami bánt,nekem elmondhatod.
Persze,majd egy tök idegen srácnak fogom elmondani a gondolataimat.Még mit nem.
-Hát tudod csak az,hogy nagyon hiányozni fog nekem Holmes Chapel.Bevallom,félek egy kicsit.-hazudtam neki.
-De mitől?
-Hogy mitől?Szerinted milyen érzés egy idegen helyre és helyzetbe kerülni?Hmm?
-Én tudom,mert keresztül mentem rajta.
-Ó,persze,biztos nagyon nehéz lehetett egy ilyen srácnak beilleszkedni.-mire ezeket kimondtam,megszólalt egy hang,hogy leszálltunk..-Ja,és egyébként most láttál engemet először és utoljára is Harry.Viszlát.!-ezzel faképnél hagytam a srácot,és már futottam oda apuhoz,aki már ott várt a reptéren.Bevallom őszintén,zavar hogy így lekoptattam ezt a kedves srácot,de hát én mindent elbaltázok.

"Harry szemszöge"
Fogalmam sincs,hogy mi üthetett ebbe a kedves lányba,hogy így lekoptatott.Pedig én megpróbáltam hozzá kedves lenni.Én őszinte voltam vele,ó pedig titkolózott.Na mindegy,de én igazat mondtam,mert nekem sem volt könnyű megszokni az idegen helyet és helyzetet,de muszáj volt,mert nem volt más választásom.Viszont most tépelődök,mert ha az eszemre hallgatok,akkor nem találkozhatunk többé,de ha a szívemre,akkor össze kell vele futnom még egyszer.Úgy érzem, hogy életem eddigi 170 évében most végre érdemes élnem.Talán létezik a szerelem első látásra?Ugyan már,hiszen a magunkfajtáknak nincsenek érzéseik.De Louis lehet hogy hazudott,mert különben nem így éreznék iránta.De valami megijesztett benne,nagyon Katherinre.Lehet,hogy a rokona?Nem,nem az lehetetlen,de az is lehet,hogy a reinkarnációja,ha egyáltalán ez lehetséges.Ki tudja?A világban sok megmagyarázhatatlan dolog történik,amire az emberek keresik a választ.De olykor a válasz a szemük előtt van,és mégsem veszik észre.Mindennek az oka ez a rohanó világ.Ha már valaki különbözik a többiektől,azt már is kitaszítják.Ha az illető sikereket ér el ilyen ügyben,mindent elkövetnek azért,hogy eltegyék láb alól.Az én időmben,1843-ban sokkal másabbak voltak az emberek,tisztelték egymást.Na,mindegy,de Alexet mindenképp meg kell védenem magamtól.