Szeptember 21.
-Alex,siess,mindjárt indul a gép!.-hallottam anyukám hangját odalentről.Ja,egyébként még be sem mutatkoztam:Alex Vinslow vagyok,17 éves átlagos gimis csaj.Eddig az életem egész tűrhető volt,egészen mostanáig.Ugyanis anyukám egy új munkát vállalt,így alig találkoznánk egymással,ezért apához költözöm egy időre.Ki tudja,hogy hogyan fogom majd megszokni az új életemet,de megpróbálom magam túltenni rajta.
-Alex,nem mondom még egyszer!
-Oké,csak elgondolkoztam valamin.Hát erre már tényleg összeszedtem magam,és szép komótosan lesétáltam a lépcsőn.Utoljára még körbenéztem a házunkban,és búcsút vettem tőle.Ezután bepattantunk a kocsiba,és már hajtottunk is a repülőtérre.Útközben meg sem bírtam szólalni,mert nagyon szomorú lettem.Mikor odaértünk,anyukám egyszer csak megszólalt.:-Hát kicsim,akkor itt az ideje elbúcsúzni egymástól.Felhívtam apádat,a reptéren fog várni téged..Nagyon fogsz nekem hiányozni.
-Te is nekem anyu.-ezzel megöleltük és megpusziltuk egymást,majd felszálltam a gépre.Az ablakból még párszor integettem neki,míg el nem tűnt a szemem elől.Egész úton azon agyaltam,hogy milyen fura lesz nekem most Londonban.Az az igazság,hogy Holmes Chapel nagyon is a szívemhez nőtt,és szinte képtelen voltam elhagyni.Meg hát itt olyan kedvesek voltak velem az emberek,de tudtam,hogy Londonban ez meg fog változni.Agyalásomból egy hang zökkentett ki.-Bocsi,de sehol nincs hely,leülhetek melléd?.-kérdezte tőlem egy göndör hajú fiú..-Hát persze,ülj csak le!.-mondtam neki kedvesen.
-Egyébként Harry Styles vagyok.
-Szia,én meg Alex Vinslow.-nyújtottam neki kezet.
-Szóval egy ilyen szép lány mint te,hova megy így egyedül?
-Londonba.-válaszoltam zavarodottan,mivel mindig is feszélyezve éreztem magam a fiúk közelében.
-Talán valami baj van?.-kérdezte gyengéden a fiú.
-S-s semmi..
-Figyelj,ha valami bánt,nekem elmondhatod.
Persze,majd egy tök idegen srácnak fogom elmondani a gondolataimat.Még mit nem.
-Hát tudod csak az,hogy nagyon hiányozni fog nekem Holmes Chapel.Bevallom,félek egy kicsit.-hazudtam neki.
-De mitől?
-Hogy mitől?Szerinted milyen érzés egy idegen helyre és helyzetbe kerülni?Hmm?
-Én tudom,mert keresztül mentem rajta.
-Ó,persze,biztos nagyon nehéz lehetett egy ilyen srácnak beilleszkedni.-mire ezeket kimondtam,megszólalt egy hang,hogy leszálltunk..-Ja,és egyébként most láttál engemet először és utoljára is Harry.Viszlát.!-ezzel faképnél hagytam a srácot,és már futottam oda apuhoz,aki már ott várt a reptéren.Bevallom őszintén,zavar hogy így lekoptattam ezt a kedves srácot,de hát én mindent elbaltázok.
"Harry szemszöge"
Fogalmam sincs,hogy mi üthetett ebbe a kedves lányba,hogy így lekoptatott.Pedig én megpróbáltam hozzá kedves lenni.Én őszinte voltam vele,ó pedig titkolózott.Na mindegy,de én igazat mondtam,mert nekem sem volt könnyű megszokni az idegen helyet és helyzetet,de muszáj volt,mert nem volt más választásom.Viszont most tépelődök,mert ha az eszemre hallgatok,akkor nem találkozhatunk többé,de ha a szívemre,akkor össze kell vele futnom még egyszer.Úgy érzem, hogy életem eddigi 170 évében most végre érdemes élnem.Talán létezik a szerelem első látásra?Ugyan már,hiszen a magunkfajtáknak nincsenek érzéseik.De Louis lehet hogy hazudott,mert különben nem így éreznék iránta.De valami megijesztett benne,nagyon Katherinre.Lehet,hogy a rokona?Nem,nem az lehetetlen,de az is lehet,hogy a reinkarnációja,ha egyáltalán ez lehetséges.Ki tudja?A világban sok megmagyarázhatatlan dolog történik,amire az emberek keresik a választ.De olykor a válasz a szemük előtt van,és mégsem veszik észre.Mindennek az oka ez a rohanó világ.Ha már valaki különbözik a többiektől,azt már is kitaszítják.Ha az illető sikereket ér el ilyen ügyben,mindent elkövetnek azért,hogy eltegyék láb alól.Az én időmben,1843-ban sokkal másabbak voltak az emberek,tisztelték egymást.Na,mindegy,de Alexet mindenképp meg kell védenem magamtól.
Vámpíros sztori? Ez tetszik !!! Siess a kövivel lécci! *.*
VálaszTörlés