2.rész

Sziasztok!Örülök hogy van akiknek tetszik az oldal.Nagyon örülök annak az egy követőnek,és kommentnek is,de reméljük idővel lesz majd több.Minden nap egy fejezet lesz felrakva.Jó olvasást!

Szeptember 22.
-Szia kincsem,milyen jó téged újra látni!
-Szia,igen,téged is apu!.-öleltem meg kedvesen.Még mindig zavart az előbb történt dolog,ezért apunak hamar fel is tűnt a zaklatottságom.
-Minden rendben?
-Igen,persze,csak a gépen felhúzott egy idegen srác.
-Idegen srác?Hogy hívják?
-Harry Styles.
-Mintha ismerném azt a fiút.Á,igen,megvan,tudom ki az.Sokszor behozták már az őrsre.Mindig megpróbálta megölni magát.Rendőrfőnökként azt ajánlom kicsim,hogy kerüld el,ugyanis az ilyen alakok bármire képesek.Nem tudnám elviselni ha bármi bajod esne.
-Oké,megígérem.-mondtam neki kedvetlenül,mivel egyáltalán nem is érdekelt a találkozásunk.Ennyi volt köztünk körülbelül a nagy beszélgetés,mivel egyikünk sem volt valami nagy dumás.Ezután hamar beültünk az autóba,és már mentünk is haza.Egész London olyan érdekes volt,az emberek majdnem eltaposták egymást,annyira siettek valahova.Hát igen,szóval ilyen a mai világ,mindenki csak a saját érdekeit nézi.Pedig ha megállnánk egy pillanatra,akkor rájönnének,hogy mekkora boldogságot tud okozni egy madár csicsergése vagy lombokon átszűrődő napfény simogatása.
Gondolataimból egyszer csak az zökkentett ki hogy megálltunk.
-Hát itthon is vagyunk kicsim.Beviszem a bőröndjeidet,gyere te is!
-Oké apu,egy pillanat és bemegyek!
-Rendben,de ne maradj kint sokáig!
Ezzel kiszálltam a kocsiból,és kifújtam magam.Majd azt vettem észre,hogy valaki megfogja a kezem.
-Szia Alex,csak azt akartam tőled megkérdezni,hogy miért ráztál le a gépen?
-Először is semmi közöd hozzá,másodszor pedig honnan tudod,hogy hol lakom?
-Követtelek.
-Á,értem,De figyelj Harry,jobb,ha többet nem találkozunk.
-Miért?
-Mert apu azt mondta,hogy te bármire képes vagy,már sokszor bevittek téged az őrsre.Nem akarom,hogy engemet is bajba sodorj.Tőlem megölheted magad,de engem hagyj ki ebből!
-Figyelj Alex,én téged sosem bántanálak,és már nem is akarom magam megölni,mert végr emegtaláltam azt,amiért érdemes élnem.Téged.
-Apunak igaza volt,te tényleg nem vagy normális.Hagyj békén,és tűnj a szemem elől!Soha többé nem akarlak bántani!.-ezzel faképnél hagytam,és már futottam is az erdő felé.Lehet hogy egy kicsit felkaptam a vizet,de ez most a legkevésbé érdekelt.Mégis hogy tud ilyet állítani,hisz nem is ismer.Meg hát csak ma találkoztunk először,ne higgye,hogy ilyen hamar bedőlök neki.
Miközben ezen gondolkodtam,észrevettem,hogy már besötétedett.Ráadásul még rátesz egy lapáttal az is,hogy fogalmam sincs,merre kel hazamennem.Király!Ez is csak velem történhet meg.Meg ilyenkor ősszel kezd hidegebb lenni az idő.Sőt lehet,hogy hülye vagyok,de azt hiszem valaki figyel.Beigazolódott az állításom,mivel hallottam valami morgás félét is.De ez nem állatmorgás volt,hanem valami más,sokkal ijesztőbb.Nem volt más választásom,így hát elkezdtem futni.Nem tudtam merre,vagy hova,csak futottam.Az illető meg utánam,mivel hallani lehetett az avar ropogásából.Mikor,már nem bírtam tovább,én szerencsétlen elestem egy nagy kőben,majd szúrást éreztem a nyakamon,ezután elsötétült minden...

"Zayn szemszöge"
Nyugodt vadászatomat egy mámorító illat szakította félbe.Nem bírtam magammal,így hát elindultam a szag irányába.Mikor odaértem,egy nőt láttam meg,aki egy lányt támadott meg.Szegény lányt teljesen kivéreztette,már alig hallottam a szívdobogását.Jobban szemügyre akartam venni,ezért odamentem hozzá.A nő gyorsan felszívódott,még a szagát sem éreztem,de most volt ennél fontosabb dolgom is,mint azt a szörnyeteget keresni.Lehajoltam hozzá,és megláttam a nyakán egy csúnya sebet.Már alig élt,így tudtam mit kel tennem.Meg kell itatnom,a véremmel,vagy különben meghal.Valljuk be,kár lenne egy ilyen szép lányért.Kerestem egy éles fadarabot,majd megvágtam a csuklóm.Tűzpiros véremmel áztatott csuklómat odaemeltem a szájához.A lány,-hiába volt eszméletlen-hamar elkezdte szívni a vérem.Amikor már éreztem,hogy ennyi épp elég neki,kedvesen rászóltam.
-Oké,ennyi már elég lesz,a végén még nem marad nekem.A lány vette az adást és elaludt.