3.rész

 Kedves olvasók!Hogy fény derüljön a valóságra,valóban nem csak én írom ezt a vámpíros sztorit,hanem egy másik barátnőm is.Ketten megosztjuk a munkát és így könnyebben megy.Persze ő a hivatalos,de én vagyok az oldal megálmodója,kitalálója,és segéd szerkesztő+író. :D Ha bármi van hozzám fordulhattok,elérhetőségemet majd kirakom.Barátnőm Szandi,ő csak kitalálja a szöveg fél részét.Remélem lelkes kis kommentelő lány megmarad,és lesz sok követő,olvasókkal együtt.Minden egyes olvasó és komment nagy tisztelet nekünk.Meghajlunk előttetek lányok,csak így tovább!Jó olvasást. :-)

Szeptember 23.
Éreztem,hogy a sötétség próbál rajtam eluralkodni,de én küzdöttem ellene.Nem hagytam magam, sokkal erősebb voltam nála.Valamitől új erőre kaptam.De valami azt súgta,hogy nem kéne megtudnom,hogy mitől.Szép lassan kinyitottam a szemem,és két gyönyörű barna szempárral találtam magam szembe.
-H-h-hol vagyok?.-kérdeztem erőtlenül.
-Louis,Liam,Niall,Harry és az én házamban.-felelte az idegen.
-Téged hogy hívnak?
-Zayn Malik vagyok.Te pedig Alex.
-I-igen.De honnan tudtad?
-Hát,sejtettem.
-Értem.Mi történt velem?
-Nem emlékszel semmire igaz?Az erdőben sétáltam,és megláttalak eszméletlenül.Később pedig idehoztalak.
-Aha.-ekkor vettem észre hogy a karjaiban vagyok.Kicsit elpirultam ettől.
-Zayn,azt hiszem,rátudok állni a lábaimra.Még pár percig a szememet vizslatta,aztán felállított.
-Egy valamit viszont nem értek,hogyan gyógyítottál meg?
-Ezt nem kéne tudnod.
-Jó,de ígérd meg hogy nem fogsz tőlem megijedni és elmenekülni.
Rábólintottam,bár nem tudtam mire gondol,de hallgattam tovább a mondandóját.
-Alex,téged egy vámpír támadott meg,én pedig megitattalak a véremmel.Ugyanis a vámpírvér gyógyító hatású.Hidd el,ha lett volna más választásom,azt tettem volna veled.Kérlek ne fél tőlem,én sosem bántanálak.
-Itt mindenki megvan őrülve?Amióta itt vagyok azóta mindenki csak szórakozik velem!-erre mintha rakétából lőttek volna ki,futottam az ajtó felé.De mire odaértem volna,Zayn elállta az utat.Mélyen a szemembe nézett,és ajkai pár centire voltak tőlem.Éreztem,ahogy szaggatottan veszi a levegőt.Ha igazat mondott,akkor most azon vívódik,hogy megöljön-e engem.Éreztem forró leheletét a nyakamon,ami bevallom őszintén egy kicsit csikizett.Már vártam,hogy lecsapjon,hisz nincs semmi értelme tovább élnem.De ekkor valami váratlan történt,puha ajkai súrolták az enyémet.Eleinte furcsának tartottam,de végül visszacsókoltam.Olyan lágyan csókolt,hogy én beleremegtem.Majd egyre forróbbá és szenvedélyesebbé vált.Nyelve bejutást könyörgött,én pedig megadtam neki a luxust.Olykor meg-megálltunk,és homlokainkat egymásnak támasztottuk,figyeltük egymás vágytól csillogó szemét.Majd újból és újból...Később már a hajt kezdtem el markolászni,de nem érdekelte.Hamarosan a nyakamat hintette be lágy csókokkal,de azt is éreztem,hogy a szemfoga is megnőtt.
-Zayn!.-suttogtam neki,mert még mindig a csók hatása alatt voltam.
-Sajnálom!Nem tudom mi ütött belém.Csak egyszerűen olyan őrjítő az illatod.Önszántamból sosem bántanálak,csak a vámpír énem sokkal erőseb nálam.De ez többé sosem történhet meg,a saját érdekedben.Rendben?
-Oké!Most már hiszek neked.Viszont miért nem végeztél velem?Csak egy harapásodba került volna.Nincs értelme,hogy tovább éljek.
-Alex,te olyan buta vagy.Az emberi életnél nincs fontosabb a világon.Vámpírként én már csak tudom,hidd el!Élvezd ki,ameddig csak lehet!Legalább neked van választásod,mert vámpírként jobban kívánnád a halált,mint emberként.Tudod milyen érzés az,hogy a szeretteid meghalnak,míg te örökké ilyen maradsz?Sok vámpírt annyira felemészti ez a dolog,hogy teljesen becsavarodnak,és nem érdekli más őket,csak az öröklődés.Ráadásul még elveszítik az érzéseiket is.Nem gondolkoznak,csak cselekednek.Én nem akarok szörnyeteg lenni.
-Te mióta vagy ilyen?
-1851 óta.Az apám pakisztáni származású volt,az anyám pedig angol.Nem éppen olyan helyről származom,mint a családom többi tagja.Akkoriban a betelepülteket igen keményen dolgoztatták.Az apám egy gazdag családhoz szegődött el cselédnek,hogy fent tudja tartani a családját.Akkora áldozatot hozott értünk,hogy én még a mai napig nem tudom felfogni a bátorságát.Nála becsületesebb embert soha nem ismertem.Soha nem mutatta ki a fáradságát,pedig látszott rajta,hogy szenved.Egy nap apám örökre eltávozott az élők sorából.Ezután rám hárult a feladat,hogy eltartsam a beteg anyámat és a hugaimat.Fájó szívvel váltam el szeretett Bradfordomtól,és elindultam szerencsét próbálni.Sok helyen megfordultam,de mindenhol visszautasítottak a származásom miatt.Míg el nem értem Holmes Chapelbe,ahol találkoztam egy gazdag család fuvarosával.Ezután gyökerestül megváltozott az életem...