Szeptember 26.
Niall volt az,szemei vágytól csillogtak.Kezei már mindenhol elkezdtek engem taperolni.Egyre közelebb húzott magához.Amikor belenéztem szemeibe,teljesen elvesztem benne.Mintha az ember egy mély szakadékba zuhant volna,és csak zuhant és zuhant,míg el nem vesztette a józan eszét...
Alex,térj észhez!Vedd már észre mi történik veled!Ezekre a szavakra tértem vissza önkívületi állapotomból.A tudatalattim még pont időben figyelmeztetett,mielőtt megcsókolhattuk volna egymást Niallel.Hamar elhúzódtam tőle,és zihálva kapkodtam a levegőt.
-Srácok,megállhatnánk egy kicsit,ki akarom szellőztetni a fejem!
-Persze,csak ne menj messzire!-hallottam Louis figyelmeztető hangját.
Erre már csak biccentettem,és ki is vágódtam a kocsiból.Nem bírtam volna tovább Niallel utazni,így hát gondoltam,ez megfelelő pillanat arra,hogy lelépjek.Vettem egy nagy levegőt,és nekiiramodtam a sötét éjszakának.Egy darabig futottam,majd megálltam,mert az orromig sem láttam el.Köd ereszkedett a tájra.Éreztem a nyirkosságot a bőrömön,egy kicsit kirázott a hideg.Megint olyan helyzetben voltam,mint múltkor.Fogalmam sem volt,hol lehetek.Szerintem még mindig ebben a nyomornegyedben voltam.Halványan kirajzolódtak előttem azok a sötét házak.De most nem annál a tömbháznál voltam,hanem egy sötét sikátorban.Most mihez kezdjek?Teljesen egyedül vagyok itt egy idegen helyen,az otthonomtól távol.Apu már biztos halálra izgulhatja magát.Ebben a nem is tudom hány napban életem legnagyobb kalandjába keveredtem.Már egyáltalán ezt lehet kalandnak nevezni.De kinek hiányoznék,ha itt kéne meghalnom ezen a nyomortanyán?Senkinek.Anyámnak úgy látszik fontosabb a karrierje,mint én.Apám meg alig ismer.Nem vette a fáradságot azért hogy jobban megértsen.Egy családnak össze kéne tartania,nem?Ekkor eszembe jutottak Zayn szavai: "Az emberi életnél nincs fontosabb a világon". Legbelül tudtam,hogy igaza van,és nagy nehezen erőt vettem magamon.Már majdnem feltápászkodtam,amikor két erős kar húzott maga után.
-Te most szépen velem jössz!.-hallottam meg egy idegen srác hangját.
-Ki vagy és hova viszel?.-förmedtem rá erőtlenül.
-Fogd be!
Ezután pofon vágott és én elájultam a karjaiban...
"Niall szemszöge2
Valami nem stimmel,Alexnek már rég itt kéne lennie.Már több mint egy órája lelépett.Biztos miattam.Olyan tapló voltam vele.De ő nem is tudja magáról,hogy milyen finom illata van.Ember vérére még életemben nem vágytam ennyire.Megbolondított.
Az Istenért Niall,most itt mardosod magad,ahelyett,hogy megkeresnéd? Nem hagyhatom magára,ez a legkevesebb az után,hogy megbántottam.Gondoltam elindulok,a srácok meg majd követnek.Úgy éreztem,nagy baj van,és csak rám számíthat.Ez van.A különleges képességem az,hogy megérzem,ha valaki segítségre szorul.Eddig nem nagyon volt kire pazarolnom ezt a tulajdonságomat,mert a vámpírok meg tudják védeni magukat.Azaz csak Harryre,az öngyilkossági hajlamai miatt.Ő egy nagyon kétértelmű személyiség.Igazából soha nem értettem meg őt.De a többiek sem.Elindultam a mámorító illat után.Suhantam.Majd nemsokára elérkeztem egy sötét sikátorhoz.Itt egy gyomorforgató illat csapta meg az orrom.Nem hiszem el,hogy vámpíré lehetett.A vérfarkasoknak van ilyen szaguk.Vajon egy ilyen rabolhatta el ezt a szép lányt?De mire kéne neki?Nem tudtam elképzelni.Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon,mikor megláttam egy vérfoltot a repedezett kövön.Ez Alexé.Szerintem pofon vágta.Még mindig követtem a szagot,amikor a sikátor végén megláttam egy lerobbant raktárat.Az ajtaja le volt lakatolva,de nem gyerekjáték volt kinyitni.Mikor beléptem,a sötétben megpillantottam egy fényesen csillogó szempárt,mellette pedig Alexet kábultan.
-Ó,nicsak,megjött a szőke herceg,de hol van a lovad?
-Hahaha,nagyon vicces,de most ereszd el a lányt,vagy megöllek!
-Megölsz?Jaj,de félek tőled!
-Te akartad!.-majd nekivetettem magam a szürke farkasnak.Mindenhol harapdáltam,ahol értem.A végén éreztem,hogy teste görcsbe rándul,és az utolsó kegyelemdöfést várja.
-Ö-ö-ölj meg!
-Nem öllek meg,én annál tisztességesebb vagyok,viszont tűnj el és ne gyere vissza!
A farkas nem mert ellenkezni,hamar elhúzta a csíkot.Én meg gyorsan odafutottam Alexhez.Gyönyörű arcát egy mély heg díszítette,amiből pár vércsepp tört elő a felszínre.Óvatosan az arcához hajoltam,és lenyaltam azt.Elöntött a mámor,Alex vérének az íze magával ragadott,szinte képtelen voltam leállni.Niall állj.a végén még megölöd!Én egy igazi bunkó vagyok,most már másodszorra próbálom megölni.
-Sajnálom!.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése