Kedves olvasók.Bocs a késésért,csak nem értünk rá.A tanulás mindkettőnk idejét elveszi,és ne csodálkozzatok ha nem lesz minden nap rész.Ne csüggedjetek,mert bepótoljuk!Reméljük megmaradtak az olvasóink,és lassan majd többen is feliratkoztok.Köszönjük a biztató kommenteket! Jó olvasást :-)
Szeptember 24.
Itt elakadt a szava,és csak és csak a fájdalmat láttam barnán csillogó szemeiben.Vigasztalásképpen közelebb bújtam hozzá,és megsimogattam az arcát.
Zayn,nyugodtan öntsd ki a szíved nekem,ne emészd magad!
-Rendben,csak olyan fájdalmasak az emlékek.
Vette egy nagy levegőt,és folytatta tovább a történetét.
-A fuvaros a Styles családnak dolgozott.Azt mondta,hogy épp nem dolgozik náluk cseléd,úgyhogy biztos felvesznek.Csak arra tudtam gondolni,hogy a családomnak szüksége van minden segítségemre.Elindultunk a birtokukra.Odafelé menet egy csomó búzaföldet láttam,meg édes illattal bejárt gyümölcsösöket.Hát igen,nagyon gazdagok lehettek.A lenyugvó nap fényében megpillantottam egy óriási kastélyt.A vöröses színben dermesztő hatás keltett.Tele volt antik szobrokkal építve.Hamarosan megálltunk az istállónál.A fuvaros bevitte a lovakat,majd elindultunk az épület felé.Egy hatalmas faberakással díszített ajtón léptünk be,és ezután én majdnem elájultam a látványtól.Mindenféle festmények és szobrok hirdették a kastély lakóinak fényűző életét.Én egészen eddig sosem láttam még ehhez foghatót.De ez csupán a látszat volt.Arra már teljesen megértettem az apámat.Megértettem,hogy mekkorát áldozott értünk.Úgy bántak velem szó szerint,mint a kutyával.Éheztettek,vertek,ha nagyon muszáj volt.Az egyetlen ember aki megértett engem,az az öreg fuvaros volt.Látszott rajta,hogy ő is ugyanúgy szenvedett mint én.De egyszer úgy megverték,hogy már többé sosem tért vissza az élők sorába.Lelkileg teljesen összetörtem.Míg meg nem jelent ő.Ő,aki újra értelmet adott az életemnek.Katharine Cartwright.A családját egytől egyig lemészárolták a szeme láttára.A házukat pedig felgyújtották.A Styles család úgy gondolta,ha befogadják a lányt,akkor egész Holmes Chapel tisztelni fogja őket,mint egy ártatlan lány jótevőit.De én tudtam,hogy ez az egész az önzésre megy ki.Én nem tudtam volna így kihasználni szegény Katherinet,és ezt már az elejétől látta bennem.Teljesen együtt érzett velem.Ez az együttérzés később átalakult köztünk tiszta és igaz szerelemmé.
De egyik éjszaka sötét titkokra derült fény.Már majdnem elaludtam,amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes.Katherine libben be rajta egy finom selyemhálóingben.Se szó se beszéd nélkül ledöntött az ágyra,és elkezdte a nyakamat csókolgatni.Nem tudom meddig csókolhatott,de egyik pillanatban éles fájdalma éreztem a nyakamon.Nem értettem,mi történt velem,csak elájultam.Reggel,mikor kinyitottam a szemem,mindenfelé vért láttam.Ez sajnos az enyém volt.Majd feljajdultam,mert éreztem egy szúrást a nyakamon.Ekkor eszméletlen gyorsasággal berontott a szobámba Katherine.Megvágta a csuklóját egy üvegdarabbal,és felém nyújtotta.Nem tudom miért,de késztetést éreztem rá,hogy kiszívjam a vérét.Pár percig haboztam,aztán megtettem.Olyan mámorító volt az íze,hogy alig bírtam leállni.Aztán a lány eltépte a számtól a csuklóját,majd elmagyarázta,hogy mi lettem.Nem akartam elhinni azt az egészet,de mikor mondta,hogy csukjam be a szemem,igaza lett.Sokkal élesebben hallottam mindent.A lovak nyerítését az istállóban,ahogy a konyhában készítették a reggelit.Egyszerűen fantasztikus volt,tényleg vámpír lettem.
Délutánra járhatott az idő,amikor Katherine vámpírgyorasággal húzott maga után a kertbe.Nagy meglepetésemre a Styles család legifjabb tagját pillantottam meg,Harryt.A szemem láttára szenvedélyesen megcsókolták egymást.Nem értettem ezt az egész szituációt.Akkor most szeretik egymást?Szúrós pillantásokat küldtem Harry felé,aki majdnem nekem támadt.Katherine viszont hamar közénk ugrott,és elmagyarázta a döntését.Azt mondta,hogy mindkettőnk iránt tiszta és igaz szerelmet érez,és nem tud közülünk választani.Ezért változtatott át minket vámpírrá,hogy így hárman éljünk együtt boldogan.Persze mi Harryvel hamar egymásnak ugrottunk,és meg akartuk ölni egymást.Nem tudtuk így elképzelni az életünket,még akkor sem,ha Katherine ott lesz mellettünk.Az utolsó pillanatban,mikor már majdnem végeztünk egymással,a lány közénk ugrott,és...
Ekkor Zaynből egy kénkeserves kiálltás távozott.
-És mi történt?
-Tényleg akarod tudni?
-Igen!
-Megöltük a lányt,akit szerettünk!!!
Zayn szemei úgy néztek ki,mintha lángoltak volna,és az ajtót kezdte el szétszedni.Valahogy le kellett állítanom,mert nem akartam,hogy kárt tegyen magában.Megérintettem az arcát,mire ő felém nézett.Ajkaim lassan elkezdtek felé közeledni,és egy lágy csókban forrtak össze.De minden szép pillanatnak vége szakad...
2013. szeptember 28., szombat
2013. szeptember 23., hétfő
3.rész
Kedves olvasók!Hogy fény derüljön a valóságra,valóban nem csak én írom ezt a vámpíros sztorit,hanem egy másik barátnőm is.Ketten megosztjuk a munkát és így könnyebben megy.Persze ő a hivatalos,de én vagyok az oldal megálmodója,kitalálója,és segéd szerkesztő+író. :D Ha bármi van hozzám fordulhattok,elérhetőségemet majd kirakom.Barátnőm Szandi,ő csak kitalálja a szöveg fél részét.Remélem lelkes kis kommentelő lány megmarad,és lesz sok követő,olvasókkal együtt.Minden egyes olvasó és komment nagy tisztelet nekünk.Meghajlunk előttetek lányok,csak így tovább!Jó olvasást. :-)
Szeptember 23.
Éreztem,hogy a sötétség próbál rajtam eluralkodni,de én küzdöttem ellene.Nem hagytam magam, sokkal erősebb voltam nála.Valamitől új erőre kaptam.De valami azt súgta,hogy nem kéne megtudnom,hogy mitől.Szép lassan kinyitottam a szemem,és két gyönyörű barna szempárral találtam magam szembe.
-H-h-hol vagyok?.-kérdeztem erőtlenül.
-Louis,Liam,Niall,Harry és az én házamban.-felelte az idegen.
-Téged hogy hívnak?
-Zayn Malik vagyok.Te pedig Alex.
-I-igen.De honnan tudtad?
-Hát,sejtettem.
-Értem.Mi történt velem?
-Nem emlékszel semmire igaz?Az erdőben sétáltam,és megláttalak eszméletlenül.Később pedig idehoztalak.
-Aha.-ekkor vettem észre hogy a karjaiban vagyok.Kicsit elpirultam ettől.
-Zayn,azt hiszem,rátudok állni a lábaimra.Még pár percig a szememet vizslatta,aztán felállított.
-Egy valamit viszont nem értek,hogyan gyógyítottál meg?
-Ezt nem kéne tudnod.
-Jó,de ígérd meg hogy nem fogsz tőlem megijedni és elmenekülni.
Rábólintottam,bár nem tudtam mire gondol,de hallgattam tovább a mondandóját.
-Alex,téged egy vámpír támadott meg,én pedig megitattalak a véremmel.Ugyanis a vámpírvér gyógyító hatású.Hidd el,ha lett volna más választásom,azt tettem volna veled.Kérlek ne fél tőlem,én sosem bántanálak.
-Itt mindenki megvan őrülve?Amióta itt vagyok azóta mindenki csak szórakozik velem!-erre mintha rakétából lőttek volna ki,futottam az ajtó felé.De mire odaértem volna,Zayn elállta az utat.Mélyen a szemembe nézett,és ajkai pár centire voltak tőlem.Éreztem,ahogy szaggatottan veszi a levegőt.Ha igazat mondott,akkor most azon vívódik,hogy megöljön-e engem.Éreztem forró leheletét a nyakamon,ami bevallom őszintén egy kicsit csikizett.Már vártam,hogy lecsapjon,hisz nincs semmi értelme tovább élnem.De ekkor valami váratlan történt,puha ajkai súrolták az enyémet.Eleinte furcsának tartottam,de végül visszacsókoltam.Olyan lágyan csókolt,hogy én beleremegtem.Majd egyre forróbbá és szenvedélyesebbé vált.Nyelve bejutást könyörgött,én pedig megadtam neki a luxust.Olykor meg-megálltunk,és homlokainkat egymásnak támasztottuk,figyeltük egymás vágytól csillogó szemét.Majd újból és újból...Később már a hajt kezdtem el markolászni,de nem érdekelte.Hamarosan a nyakamat hintette be lágy csókokkal,de azt is éreztem,hogy a szemfoga is megnőtt.
-Zayn!.-suttogtam neki,mert még mindig a csók hatása alatt voltam.
-Sajnálom!Nem tudom mi ütött belém.Csak egyszerűen olyan őrjítő az illatod.Önszántamból sosem bántanálak,csak a vámpír énem sokkal erőseb nálam.De ez többé sosem történhet meg,a saját érdekedben.Rendben?
-Oké!Most már hiszek neked.Viszont miért nem végeztél velem?Csak egy harapásodba került volna.Nincs értelme,hogy tovább éljek.
-Alex,te olyan buta vagy.Az emberi életnél nincs fontosabb a világon.Vámpírként én már csak tudom,hidd el!Élvezd ki,ameddig csak lehet!Legalább neked van választásod,mert vámpírként jobban kívánnád a halált,mint emberként.Tudod milyen érzés az,hogy a szeretteid meghalnak,míg te örökké ilyen maradsz?Sok vámpírt annyira felemészti ez a dolog,hogy teljesen becsavarodnak,és nem érdekli más őket,csak az öröklődés.Ráadásul még elveszítik az érzéseiket is.Nem gondolkoznak,csak cselekednek.Én nem akarok szörnyeteg lenni.
-Te mióta vagy ilyen?
-1851 óta.Az apám pakisztáni származású volt,az anyám pedig angol.Nem éppen olyan helyről származom,mint a családom többi tagja.Akkoriban a betelepülteket igen keményen dolgoztatták.Az apám egy gazdag családhoz szegődött el cselédnek,hogy fent tudja tartani a családját.Akkora áldozatot hozott értünk,hogy én még a mai napig nem tudom felfogni a bátorságát.Nála becsületesebb embert soha nem ismertem.Soha nem mutatta ki a fáradságát,pedig látszott rajta,hogy szenved.Egy nap apám örökre eltávozott az élők sorából.Ezután rám hárult a feladat,hogy eltartsam a beteg anyámat és a hugaimat.Fájó szívvel váltam el szeretett Bradfordomtól,és elindultam szerencsét próbálni.Sok helyen megfordultam,de mindenhol visszautasítottak a származásom miatt.Míg el nem értem Holmes Chapelbe,ahol találkoztam egy gazdag család fuvarosával.Ezután gyökerestül megváltozott az életem...
Szeptember 23.
Éreztem,hogy a sötétség próbál rajtam eluralkodni,de én küzdöttem ellene.Nem hagytam magam, sokkal erősebb voltam nála.Valamitől új erőre kaptam.De valami azt súgta,hogy nem kéne megtudnom,hogy mitől.Szép lassan kinyitottam a szemem,és két gyönyörű barna szempárral találtam magam szembe.
-H-h-hol vagyok?.-kérdeztem erőtlenül.
-Louis,Liam,Niall,Harry és az én házamban.-felelte az idegen.
-Téged hogy hívnak?
-Zayn Malik vagyok.Te pedig Alex.
-I-igen.De honnan tudtad?
-Hát,sejtettem.
-Értem.Mi történt velem?
-Nem emlékszel semmire igaz?Az erdőben sétáltam,és megláttalak eszméletlenül.Később pedig idehoztalak.
-Aha.-ekkor vettem észre hogy a karjaiban vagyok.Kicsit elpirultam ettől.
-Zayn,azt hiszem,rátudok állni a lábaimra.Még pár percig a szememet vizslatta,aztán felállított.
-Egy valamit viszont nem értek,hogyan gyógyítottál meg?
-Ezt nem kéne tudnod.
-Jó,de ígérd meg hogy nem fogsz tőlem megijedni és elmenekülni.
Rábólintottam,bár nem tudtam mire gondol,de hallgattam tovább a mondandóját.
-Alex,téged egy vámpír támadott meg,én pedig megitattalak a véremmel.Ugyanis a vámpírvér gyógyító hatású.Hidd el,ha lett volna más választásom,azt tettem volna veled.Kérlek ne fél tőlem,én sosem bántanálak.
-Itt mindenki megvan őrülve?Amióta itt vagyok azóta mindenki csak szórakozik velem!-erre mintha rakétából lőttek volna ki,futottam az ajtó felé.De mire odaértem volna,Zayn elállta az utat.Mélyen a szemembe nézett,és ajkai pár centire voltak tőlem.Éreztem,ahogy szaggatottan veszi a levegőt.Ha igazat mondott,akkor most azon vívódik,hogy megöljön-e engem.Éreztem forró leheletét a nyakamon,ami bevallom őszintén egy kicsit csikizett.Már vártam,hogy lecsapjon,hisz nincs semmi értelme tovább élnem.De ekkor valami váratlan történt,puha ajkai súrolták az enyémet.Eleinte furcsának tartottam,de végül visszacsókoltam.Olyan lágyan csókolt,hogy én beleremegtem.Majd egyre forróbbá és szenvedélyesebbé vált.Nyelve bejutást könyörgött,én pedig megadtam neki a luxust.Olykor meg-megálltunk,és homlokainkat egymásnak támasztottuk,figyeltük egymás vágytól csillogó szemét.Majd újból és újból...Később már a hajt kezdtem el markolászni,de nem érdekelte.Hamarosan a nyakamat hintette be lágy csókokkal,de azt is éreztem,hogy a szemfoga is megnőtt.
-Zayn!.-suttogtam neki,mert még mindig a csók hatása alatt voltam.
-Sajnálom!Nem tudom mi ütött belém.Csak egyszerűen olyan őrjítő az illatod.Önszántamból sosem bántanálak,csak a vámpír énem sokkal erőseb nálam.De ez többé sosem történhet meg,a saját érdekedben.Rendben?
-Oké!Most már hiszek neked.Viszont miért nem végeztél velem?Csak egy harapásodba került volna.Nincs értelme,hogy tovább éljek.
-Alex,te olyan buta vagy.Az emberi életnél nincs fontosabb a világon.Vámpírként én már csak tudom,hidd el!Élvezd ki,ameddig csak lehet!Legalább neked van választásod,mert vámpírként jobban kívánnád a halált,mint emberként.Tudod milyen érzés az,hogy a szeretteid meghalnak,míg te örökké ilyen maradsz?Sok vámpírt annyira felemészti ez a dolog,hogy teljesen becsavarodnak,és nem érdekli más őket,csak az öröklődés.Ráadásul még elveszítik az érzéseiket is.Nem gondolkoznak,csak cselekednek.Én nem akarok szörnyeteg lenni.
-Te mióta vagy ilyen?
-1851 óta.Az apám pakisztáni származású volt,az anyám pedig angol.Nem éppen olyan helyről származom,mint a családom többi tagja.Akkoriban a betelepülteket igen keményen dolgoztatták.Az apám egy gazdag családhoz szegődött el cselédnek,hogy fent tudja tartani a családját.Akkora áldozatot hozott értünk,hogy én még a mai napig nem tudom felfogni a bátorságát.Nála becsületesebb embert soha nem ismertem.Soha nem mutatta ki a fáradságát,pedig látszott rajta,hogy szenved.Egy nap apám örökre eltávozott az élők sorából.Ezután rám hárult a feladat,hogy eltartsam a beteg anyámat és a hugaimat.Fájó szívvel váltam el szeretett Bradfordomtól,és elindultam szerencsét próbálni.Sok helyen megfordultam,de mindenhol visszautasítottak a származásom miatt.Míg el nem értem Holmes Chapelbe,ahol találkoztam egy gazdag család fuvarosával.Ezután gyökerestül megváltozott az életem...
2013. szeptember 22., vasárnap
2.rész
Sziasztok!Örülök hogy van akiknek tetszik az oldal.Nagyon örülök annak az egy követőnek,és kommentnek is,de reméljük idővel lesz majd több.Minden nap egy fejezet lesz felrakva.Jó olvasást!
Szeptember 22.
-Szia kincsem,milyen jó téged újra látni!
-Szia,igen,téged is apu!.-öleltem meg kedvesen.Még mindig zavart az előbb történt dolog,ezért apunak hamar fel is tűnt a zaklatottságom.
-Minden rendben?
-Igen,persze,csak a gépen felhúzott egy idegen srác.
-Idegen srác?Hogy hívják?
-Harry Styles.
-Mintha ismerném azt a fiút.Á,igen,megvan,tudom ki az.Sokszor behozták már az őrsre.Mindig megpróbálta megölni magát.Rendőrfőnökként azt ajánlom kicsim,hogy kerüld el,ugyanis az ilyen alakok bármire képesek.Nem tudnám elviselni ha bármi bajod esne.
-Oké,megígérem.-mondtam neki kedvetlenül,mivel egyáltalán nem is érdekelt a találkozásunk.Ennyi volt köztünk körülbelül a nagy beszélgetés,mivel egyikünk sem volt valami nagy dumás.Ezután hamar beültünk az autóba,és már mentünk is haza.Egész London olyan érdekes volt,az emberek majdnem eltaposták egymást,annyira siettek valahova.Hát igen,szóval ilyen a mai világ,mindenki csak a saját érdekeit nézi.Pedig ha megállnánk egy pillanatra,akkor rájönnének,hogy mekkora boldogságot tud okozni egy madár csicsergése vagy lombokon átszűrődő napfény simogatása.
Gondolataimból egyszer csak az zökkentett ki hogy megálltunk.
-Hát itthon is vagyunk kicsim.Beviszem a bőröndjeidet,gyere te is!
-Oké apu,egy pillanat és bemegyek!
-Rendben,de ne maradj kint sokáig!
Ezzel kiszálltam a kocsiból,és kifújtam magam.Majd azt vettem észre,hogy valaki megfogja a kezem.
-Szia Alex,csak azt akartam tőled megkérdezni,hogy miért ráztál le a gépen?
-Először is semmi közöd hozzá,másodszor pedig honnan tudod,hogy hol lakom?
-Követtelek.
-Á,értem,De figyelj Harry,jobb,ha többet nem találkozunk.
-Miért?
-Mert apu azt mondta,hogy te bármire képes vagy,már sokszor bevittek téged az őrsre.Nem akarom,hogy engemet is bajba sodorj.Tőlem megölheted magad,de engem hagyj ki ebből!
-Figyelj Alex,én téged sosem bántanálak,és már nem is akarom magam megölni,mert végr emegtaláltam azt,amiért érdemes élnem.Téged.
-Apunak igaza volt,te tényleg nem vagy normális.Hagyj békén,és tűnj a szemem elől!Soha többé nem akarlak bántani!.-ezzel faképnél hagytam,és már futottam is az erdő felé.Lehet hogy egy kicsit felkaptam a vizet,de ez most a legkevésbé érdekelt.Mégis hogy tud ilyet állítani,hisz nem is ismer.Meg hát csak ma találkoztunk először,ne higgye,hogy ilyen hamar bedőlök neki.
Miközben ezen gondolkodtam,észrevettem,hogy már besötétedett.Ráadásul még rátesz egy lapáttal az is,hogy fogalmam sincs,merre kel hazamennem.Király!Ez is csak velem történhet meg.Meg ilyenkor ősszel kezd hidegebb lenni az idő.Sőt lehet,hogy hülye vagyok,de azt hiszem valaki figyel.Beigazolódott az állításom,mivel hallottam valami morgás félét is.De ez nem állatmorgás volt,hanem valami más,sokkal ijesztőbb.Nem volt más választásom,így hát elkezdtem futni.Nem tudtam merre,vagy hova,csak futottam.Az illető meg utánam,mivel hallani lehetett az avar ropogásából.Mikor,már nem bírtam tovább,én szerencsétlen elestem egy nagy kőben,majd szúrást éreztem a nyakamon,ezután elsötétült minden...
"Zayn szemszöge"
Nyugodt vadászatomat egy mámorító illat szakította félbe.Nem bírtam magammal,így hát elindultam a szag irányába.Mikor odaértem,egy nőt láttam meg,aki egy lányt támadott meg.Szegény lányt teljesen kivéreztette,már alig hallottam a szívdobogását.Jobban szemügyre akartam venni,ezért odamentem hozzá.A nő gyorsan felszívódott,még a szagát sem éreztem,de most volt ennél fontosabb dolgom is,mint azt a szörnyeteget keresni.Lehajoltam hozzá,és megláttam a nyakán egy csúnya sebet.Már alig élt,így tudtam mit kel tennem.Meg kell itatnom,a véremmel,vagy különben meghal.Valljuk be,kár lenne egy ilyen szép lányért.Kerestem egy éles fadarabot,majd megvágtam a csuklóm.Tűzpiros véremmel áztatott csuklómat odaemeltem a szájához.A lány,-hiába volt eszméletlen-hamar elkezdte szívni a vérem.Amikor már éreztem,hogy ennyi épp elég neki,kedvesen rászóltam.
-Oké,ennyi már elég lesz,a végén még nem marad nekem.A lány vette az adást és elaludt.
Szeptember 22.
-Szia kincsem,milyen jó téged újra látni!
-Szia,igen,téged is apu!.-öleltem meg kedvesen.Még mindig zavart az előbb történt dolog,ezért apunak hamar fel is tűnt a zaklatottságom.
-Minden rendben?
-Igen,persze,csak a gépen felhúzott egy idegen srác.
-Idegen srác?Hogy hívják?
-Harry Styles.
-Mintha ismerném azt a fiút.Á,igen,megvan,tudom ki az.Sokszor behozták már az őrsre.Mindig megpróbálta megölni magát.Rendőrfőnökként azt ajánlom kicsim,hogy kerüld el,ugyanis az ilyen alakok bármire képesek.Nem tudnám elviselni ha bármi bajod esne.
-Oké,megígérem.-mondtam neki kedvetlenül,mivel egyáltalán nem is érdekelt a találkozásunk.Ennyi volt köztünk körülbelül a nagy beszélgetés,mivel egyikünk sem volt valami nagy dumás.Ezután hamar beültünk az autóba,és már mentünk is haza.Egész London olyan érdekes volt,az emberek majdnem eltaposták egymást,annyira siettek valahova.Hát igen,szóval ilyen a mai világ,mindenki csak a saját érdekeit nézi.Pedig ha megállnánk egy pillanatra,akkor rájönnének,hogy mekkora boldogságot tud okozni egy madár csicsergése vagy lombokon átszűrődő napfény simogatása.
Gondolataimból egyszer csak az zökkentett ki hogy megálltunk.
-Hát itthon is vagyunk kicsim.Beviszem a bőröndjeidet,gyere te is!
-Oké apu,egy pillanat és bemegyek!
-Rendben,de ne maradj kint sokáig!
Ezzel kiszálltam a kocsiból,és kifújtam magam.Majd azt vettem észre,hogy valaki megfogja a kezem.
-Szia Alex,csak azt akartam tőled megkérdezni,hogy miért ráztál le a gépen?
-Először is semmi közöd hozzá,másodszor pedig honnan tudod,hogy hol lakom?
-Követtelek.
-Á,értem,De figyelj Harry,jobb,ha többet nem találkozunk.
-Miért?
-Mert apu azt mondta,hogy te bármire képes vagy,már sokszor bevittek téged az őrsre.Nem akarom,hogy engemet is bajba sodorj.Tőlem megölheted magad,de engem hagyj ki ebből!
-Figyelj Alex,én téged sosem bántanálak,és már nem is akarom magam megölni,mert végr emegtaláltam azt,amiért érdemes élnem.Téged.
-Apunak igaza volt,te tényleg nem vagy normális.Hagyj békén,és tűnj a szemem elől!Soha többé nem akarlak bántani!.-ezzel faképnél hagytam,és már futottam is az erdő felé.Lehet hogy egy kicsit felkaptam a vizet,de ez most a legkevésbé érdekelt.Mégis hogy tud ilyet állítani,hisz nem is ismer.Meg hát csak ma találkoztunk először,ne higgye,hogy ilyen hamar bedőlök neki.
Miközben ezen gondolkodtam,észrevettem,hogy már besötétedett.Ráadásul még rátesz egy lapáttal az is,hogy fogalmam sincs,merre kel hazamennem.Király!Ez is csak velem történhet meg.Meg ilyenkor ősszel kezd hidegebb lenni az idő.Sőt lehet,hogy hülye vagyok,de azt hiszem valaki figyel.Beigazolódott az állításom,mivel hallottam valami morgás félét is.De ez nem állatmorgás volt,hanem valami más,sokkal ijesztőbb.Nem volt más választásom,így hát elkezdtem futni.Nem tudtam merre,vagy hova,csak futottam.Az illető meg utánam,mivel hallani lehetett az avar ropogásából.Mikor,már nem bírtam tovább,én szerencsétlen elestem egy nagy kőben,majd szúrást éreztem a nyakamon,ezután elsötétült minden...
"Zayn szemszöge"
Nyugodt vadászatomat egy mámorító illat szakította félbe.Nem bírtam magammal,így hát elindultam a szag irányába.Mikor odaértem,egy nőt láttam meg,aki egy lányt támadott meg.Szegény lányt teljesen kivéreztette,már alig hallottam a szívdobogását.Jobban szemügyre akartam venni,ezért odamentem hozzá.A nő gyorsan felszívódott,még a szagát sem éreztem,de most volt ennél fontosabb dolgom is,mint azt a szörnyeteget keresni.Lehajoltam hozzá,és megláttam a nyakán egy csúnya sebet.Már alig élt,így tudtam mit kel tennem.Meg kell itatnom,a véremmel,vagy különben meghal.Valljuk be,kár lenne egy ilyen szép lányért.Kerestem egy éles fadarabot,majd megvágtam a csuklóm.Tűzpiros véremmel áztatott csuklómat odaemeltem a szájához.A lány,-hiába volt eszméletlen-hamar elkezdte szívni a vérem.Amikor már éreztem,hogy ennyi épp elég neki,kedvesen rászóltam.
-Oké,ennyi már elég lesz,a végén még nem marad nekem.A lány vette az adást és elaludt.
2013. szeptember 21., szombat
1.rész
Sziasztok,ez itt az új blogunk.Vámpíros rejtélyes,kicsit megfűszerezve szerelemmel,ígérjük hogy szem nem marad szárazon,azt bejelentem nektek előre,hogy az elején még nem lesz síros rész,csak a 3.rész környékén olvashattok majd.Van benne jócskán humor.Lesznek benne váratlan fordulatok is.Jó szórakozást. :-)
Szeptember 21.
-Alex,siess,mindjárt indul a gép!.-hallottam anyukám hangját odalentről.Ja,egyébként még be sem mutatkoztam:Alex Vinslow vagyok,17 éves átlagos gimis csaj.Eddig az életem egész tűrhető volt,egészen mostanáig.Ugyanis anyukám egy új munkát vállalt,így alig találkoznánk egymással,ezért apához költözöm egy időre.Ki tudja,hogy hogyan fogom majd megszokni az új életemet,de megpróbálom magam túltenni rajta.
-Alex,nem mondom még egyszer!
-Oké,csak elgondolkoztam valamin.Hát erre már tényleg összeszedtem magam,és szép komótosan lesétáltam a lépcsőn.Utoljára még körbenéztem a házunkban,és búcsút vettem tőle.Ezután bepattantunk a kocsiba,és már hajtottunk is a repülőtérre.Útközben meg sem bírtam szólalni,mert nagyon szomorú lettem.Mikor odaértünk,anyukám egyszer csak megszólalt.:-Hát kicsim,akkor itt az ideje elbúcsúzni egymástól.Felhívtam apádat,a reptéren fog várni téged..Nagyon fogsz nekem hiányozni.
-Te is nekem anyu.-ezzel megöleltük és megpusziltuk egymást,majd felszálltam a gépre.Az ablakból még párszor integettem neki,míg el nem tűnt a szemem elől.Egész úton azon agyaltam,hogy milyen fura lesz nekem most Londonban.Az az igazság,hogy Holmes Chapel nagyon is a szívemhez nőtt,és szinte képtelen voltam elhagyni.Meg hát itt olyan kedvesek voltak velem az emberek,de tudtam,hogy Londonban ez meg fog változni.Agyalásomból egy hang zökkentett ki.-Bocsi,de sehol nincs hely,leülhetek melléd?.-kérdezte tőlem egy göndör hajú fiú..-Hát persze,ülj csak le!.-mondtam neki kedvesen.
-Egyébként Harry Styles vagyok.
-Szia,én meg Alex Vinslow.-nyújtottam neki kezet.
-Szóval egy ilyen szép lány mint te,hova megy így egyedül?
-Londonba.-válaszoltam zavarodottan,mivel mindig is feszélyezve éreztem magam a fiúk közelében.
-Talán valami baj van?.-kérdezte gyengéden a fiú.
-S-s semmi..
-Figyelj,ha valami bánt,nekem elmondhatod.
Persze,majd egy tök idegen srácnak fogom elmondani a gondolataimat.Még mit nem.
-Hát tudod csak az,hogy nagyon hiányozni fog nekem Holmes Chapel.Bevallom,félek egy kicsit.-hazudtam neki.
-De mitől?
-Hogy mitől?Szerinted milyen érzés egy idegen helyre és helyzetbe kerülni?Hmm?
-Én tudom,mert keresztül mentem rajta.
-Ó,persze,biztos nagyon nehéz lehetett egy ilyen srácnak beilleszkedni.-mire ezeket kimondtam,megszólalt egy hang,hogy leszálltunk..-Ja,és egyébként most láttál engemet először és utoljára is Harry.Viszlát.!-ezzel faképnél hagytam a srácot,és már futottam oda apuhoz,aki már ott várt a reptéren.Bevallom őszintén,zavar hogy így lekoptattam ezt a kedves srácot,de hát én mindent elbaltázok.
"Harry szemszöge"
Fogalmam sincs,hogy mi üthetett ebbe a kedves lányba,hogy így lekoptatott.Pedig én megpróbáltam hozzá kedves lenni.Én őszinte voltam vele,ó pedig titkolózott.Na mindegy,de én igazat mondtam,mert nekem sem volt könnyű megszokni az idegen helyet és helyzetet,de muszáj volt,mert nem volt más választásom.Viszont most tépelődök,mert ha az eszemre hallgatok,akkor nem találkozhatunk többé,de ha a szívemre,akkor össze kell vele futnom még egyszer.Úgy érzem, hogy életem eddigi 170 évében most végre érdemes élnem.Talán létezik a szerelem első látásra?Ugyan már,hiszen a magunkfajtáknak nincsenek érzéseik.De Louis lehet hogy hazudott,mert különben nem így éreznék iránta.De valami megijesztett benne,nagyon Katherinre.Lehet,hogy a rokona?Nem,nem az lehetetlen,de az is lehet,hogy a reinkarnációja,ha egyáltalán ez lehetséges.Ki tudja?A világban sok megmagyarázhatatlan dolog történik,amire az emberek keresik a választ.De olykor a válasz a szemük előtt van,és mégsem veszik észre.Mindennek az oka ez a rohanó világ.Ha már valaki különbözik a többiektől,azt már is kitaszítják.Ha az illető sikereket ér el ilyen ügyben,mindent elkövetnek azért,hogy eltegyék láb alól.Az én időmben,1843-ban sokkal másabbak voltak az emberek,tisztelték egymást.Na,mindegy,de Alexet mindenképp meg kell védenem magamtól.
Szeptember 21.
-Alex,siess,mindjárt indul a gép!.-hallottam anyukám hangját odalentről.Ja,egyébként még be sem mutatkoztam:Alex Vinslow vagyok,17 éves átlagos gimis csaj.Eddig az életem egész tűrhető volt,egészen mostanáig.Ugyanis anyukám egy új munkát vállalt,így alig találkoznánk egymással,ezért apához költözöm egy időre.Ki tudja,hogy hogyan fogom majd megszokni az új életemet,de megpróbálom magam túltenni rajta.
-Alex,nem mondom még egyszer!
-Oké,csak elgondolkoztam valamin.Hát erre már tényleg összeszedtem magam,és szép komótosan lesétáltam a lépcsőn.Utoljára még körbenéztem a házunkban,és búcsút vettem tőle.Ezután bepattantunk a kocsiba,és már hajtottunk is a repülőtérre.Útközben meg sem bírtam szólalni,mert nagyon szomorú lettem.Mikor odaértünk,anyukám egyszer csak megszólalt.:-Hát kicsim,akkor itt az ideje elbúcsúzni egymástól.Felhívtam apádat,a reptéren fog várni téged..Nagyon fogsz nekem hiányozni.
-Te is nekem anyu.-ezzel megöleltük és megpusziltuk egymást,majd felszálltam a gépre.Az ablakból még párszor integettem neki,míg el nem tűnt a szemem elől.Egész úton azon agyaltam,hogy milyen fura lesz nekem most Londonban.Az az igazság,hogy Holmes Chapel nagyon is a szívemhez nőtt,és szinte képtelen voltam elhagyni.Meg hát itt olyan kedvesek voltak velem az emberek,de tudtam,hogy Londonban ez meg fog változni.Agyalásomból egy hang zökkentett ki.-Bocsi,de sehol nincs hely,leülhetek melléd?.-kérdezte tőlem egy göndör hajú fiú..-Hát persze,ülj csak le!.-mondtam neki kedvesen.
-Egyébként Harry Styles vagyok.
-Szia,én meg Alex Vinslow.-nyújtottam neki kezet.
-Szóval egy ilyen szép lány mint te,hova megy így egyedül?
-Londonba.-válaszoltam zavarodottan,mivel mindig is feszélyezve éreztem magam a fiúk közelében.
-Talán valami baj van?.-kérdezte gyengéden a fiú.
-S-s semmi..
-Figyelj,ha valami bánt,nekem elmondhatod.
Persze,majd egy tök idegen srácnak fogom elmondani a gondolataimat.Még mit nem.
-Hát tudod csak az,hogy nagyon hiányozni fog nekem Holmes Chapel.Bevallom,félek egy kicsit.-hazudtam neki.
-De mitől?
-Hogy mitől?Szerinted milyen érzés egy idegen helyre és helyzetbe kerülni?Hmm?
-Én tudom,mert keresztül mentem rajta.
-Ó,persze,biztos nagyon nehéz lehetett egy ilyen srácnak beilleszkedni.-mire ezeket kimondtam,megszólalt egy hang,hogy leszálltunk..-Ja,és egyébként most láttál engemet először és utoljára is Harry.Viszlát.!-ezzel faképnél hagytam a srácot,és már futottam oda apuhoz,aki már ott várt a reptéren.Bevallom őszintén,zavar hogy így lekoptattam ezt a kedves srácot,de hát én mindent elbaltázok.
"Harry szemszöge"
Fogalmam sincs,hogy mi üthetett ebbe a kedves lányba,hogy így lekoptatott.Pedig én megpróbáltam hozzá kedves lenni.Én őszinte voltam vele,ó pedig titkolózott.Na mindegy,de én igazat mondtam,mert nekem sem volt könnyű megszokni az idegen helyet és helyzetet,de muszáj volt,mert nem volt más választásom.Viszont most tépelődök,mert ha az eszemre hallgatok,akkor nem találkozhatunk többé,de ha a szívemre,akkor össze kell vele futnom még egyszer.Úgy érzem, hogy életem eddigi 170 évében most végre érdemes élnem.Talán létezik a szerelem első látásra?Ugyan már,hiszen a magunkfajtáknak nincsenek érzéseik.De Louis lehet hogy hazudott,mert különben nem így éreznék iránta.De valami megijesztett benne,nagyon Katherinre.Lehet,hogy a rokona?Nem,nem az lehetetlen,de az is lehet,hogy a reinkarnációja,ha egyáltalán ez lehetséges.Ki tudja?A világban sok megmagyarázhatatlan dolog történik,amire az emberek keresik a választ.De olykor a válasz a szemük előtt van,és mégsem veszik észre.Mindennek az oka ez a rohanó világ.Ha már valaki különbözik a többiektől,azt már is kitaszítják.Ha az illető sikereket ér el ilyen ügyben,mindent elkövetnek azért,hogy eltegyék láb alól.Az én időmben,1843-ban sokkal másabbak voltak az emberek,tisztelték egymást.Na,mindegy,de Alexet mindenképp meg kell védenem magamtól.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)