5.rész

Kedves olvasók!Sajnos a tanulás miatt egyre kevesebb időnk van a blogírásra,gondolom ezt észrevettétek.De pórbáljuk pótolni,de nem mindig sikerül.Ennek most véget vetettünk.Lassan,de befogjuk pótolni az elmaradt részeket.Reméljük nem hagytatok minket cserbe.Jó olvasást. :-)

Szeptember 25.
-Itt meg mi folyik?Bántottad?-hallottam meg egy számomra ismerős hangot.Kicsit később egy nagy puffanásra lettem figyelmes,és Zayn már a padlón hevert pár centire mellettem.De az elképesztő gyorsaságával hamar talpra ugrott.
-Harry,te meg mit keresel itt,mondtam hogy nem akarlak többé látni!
-Alex,én itt lakom,nem említette neked a cseléd?
-Már nem vagyok a cseléded!.-vágta oda neki Zayn, gyilkoló pillantásokkal
-Nekem mindig is a koszos cselédem leszel!
Kicsit meglepődtem,sosem láttam még Harryt ilyen önzőnek..Zaynnek igaza volt,nem nagyon változott az évszázadok alatt.Amikor először megláttam,már akkor sejtettem,hogy nem egy ártatlan bárány.Hát nem igazam lett?
-Az előbb csókolóztatok?Ne is tagadjátok,láttam.Hogy mertél akár egy újjal is hozzáérni?
-Harry,teljesen félreérted a helyzetet,én csókoltam meg őt,hogy lenyugodjon!
-Igaz ez,Malik?
-Teljesen,Styles!
-De miért tetted?Akár meg is ölhetett volna!
-Elmondtam neki,hogy hogyan lettem vámpír,és amikor elérkeztem oda,hogy mi öltük meg Katherinet,teljesen kifordultam magamból és teljesen váratlanul megcsókolt.Tudd meg,te göndörke,hogy őt sosem bírnám bántani.Nem a hasonlóság miatt,hidd el!
-Milyen hasonlóság miatt?-förmedtem rá szemrehányóan.
-Nem fontos.-legyintette Zayn,mintha el is felejtette volna,amit mondott.
-Na ide figyelj hapsikám,úgy gondolom,ha már ilyen őszintén kiöntötted a szíved,akkor ezt is nyugodtan elmesélheted.
-Erről tényleg nem akarok beszélni.
Erre elfordult tőlem,és én kérdően Harry felé pillantottam.Hiába volt minden próbálkozásom,de csak ő is hátat fordított nekem.Úgy éreztem,cselekednem kell.A mellettem lévő konyhapultról felkaptam egy hatalmas húsbárdot,és a hátam mögé csúsztattam.
-Nagyot csalódtam benned is Zayn,te is éppen olyan vagy mint Harry,épp olyan titkolózó!
Erre a tompa felével mindkét srácot fejbe vágtam,és azon nyomba össze is estek.Mint az őrült,futottam ki az ajtón.Egy régi tömbház szerűségben lehettem,ahol a vakolat kezdett lemállani.A lámpa meg kísértetiesen villódzott a félhomályban.Frusztráltan éreztem magam,minél előbb ki kellett innen jutnom.Nagy nehezen megtaláltam a kifelé vezető utat.Soha életembe még nem örültem ennyire a friss levegőnek.Egy nagyon idegen környéken találtam magam.Fura volt,egyáltalán nem volt nagy nyüzsgés.Mindenféle sötét,kihalt,félelmet sugalló házak vettek körbe.Mit tehettem volna mást,vártam.Vártam,hogy valami csoda folytán valaki hazajuttasson engem.Ekkor valaki megkocogtatta a vállam.
-Szia!Jól vagy?-szólított meg egy rövid barna hajú fiú.Szép kék szemeivel megnyugvást sugallt.
-Persze,csak fogalmam sincs,hol vagyok.Ja egyébként Alex.
-Én meg Louis.Egyébként hazakísérhetlek,ha gondolod,de itt is üldögélhetsz magányosan.-ült ki egy gonosz mosoly az arcára.Legszívesebben megpofoztam volna,d elehet,hogy ez az egyetlen választásom.Bíznom kell benne.
-Oké,akkor mehetünk.azt megkérdezhetem, hogy hol vagyunk?
-Ez London nyomornegyede.De már alig laknak itt néhányan.
-Ja,azt vettem észre.
-Indulhatunk?
-Persze.
Majd belevágtunk az éjszakába.Hamar átértünk az út túlfelére,és megláttam két srácot egy fekete Volvonak dőlve.Az egyik szőke hajú,tengerkék szemű volt,a másik meg barna hajú és ugyanolyan szemű.Kicsit megijedtem ettől a két alaktól.
-Srácok,had mutassam be nektek Alexet!
Alex,ő itt Niall.-mutatott a szőke srác fel-ő pedig Liam.
Ők is és én is elmormoltunk egy sziát,és már be is szálltunk a kocsiba.Mellém pont Niall ült.Most is feszengtem,mint mindig.Ezt észrevehette rajtam,és ezt kihasználva le sem vette rólam a szemét.A kínos csendet Louis törte meg.
-Merre laksz?
-A Mapple Streeten.Hamar megfogod találni,mivel az a legnagyobb ház a környéken.
-Oké.

A motor felmorgott,és kigördültünk az útra.A sötét éjszakát figyelve,azon gondolkoztam,hogy Harry és Zayn talán többé nem fog rám akadni.Nem értem,mire volt jó ez a nagy titkolózás.De Zaynnel úgy érem közelebb kerültünk egymáshoz,és az első csókunk.Ó,az tényleg tökéletes volt.Viszont Harryről semmit semmit sem tudtam meg.Felelősnek éreztem magam ezért.Megpróbált kétszer is felém nyitni,de én visszautasítottam.Meg kell őt jobban ismernem,gondoltam,miközben egy puha kéz simogatta a combomat...