7.rész

Bepótolás alkalmával a 2. rész.Jó olvasást!:-)

Szeptember 27.
Úgy éreztem,valakinek nagyon hiányoznék,ha feladnám.Az a valaki rettenetesen megbánta amit tett.A csókja tele volt megbánással.Ajkaimon éreztem a sós könnycseppjeit.Nem tudtam rá többet haragudni.Hamar viszonoztam,új érzelmek hada öntötte el szívemet.Megrebegtettem szempilláim,és kinyitottam szemeimet.Niall könnyes szeme a leggyönyörűbb volt,amit eddig láttam.Jó ideje figyeltem őt,ezért hamar felkapta a fejét,és halványan elmosolyodott.Szemei még mindig tükrözték a megbánást.
-Alex,én annyira sajnálom!
-Niall,én nem tudok rád többé haragudni!
-Már hogyne tudnál!Kétszer is majdnem megöltelek,és miattam kerültél ide!Mert olyan bunkó voltam.Legszívesebben megölném magam.
-De megmentettél,és csak is ez számít,nem?
-Ez volt a legkevesebb azután,hogy így elbántam veled.De ez nem változtat a véleményemen.El sem tudod képzelni,milyen érzés az,hogy majdnem megölöd azt,akit szeretsz.És én szeretlek.
-Én is szeretlek.
Felálltam,és lassan odabújtam hozzá.Vámpír létére úgy tartott a karjaiban,mint egy porcelán babát.Semmi esetre sem akart bennem kárt tenni.

Minden érzelmünket beleadtuk ebbe az ölelésbe.Furcsa,pár órája még a hátamra sem kívántam Niallt,most meg itt ölelkezek vele.Az élet nagyon érdekes,mindig jön egy váratlan fordulat.Értelmet nyert előttem Zayn mondata,ezekért tényleg érdemes élni.
Ó,látom,megzavartunk valamit!.-ült ki Louis arcára egy perverz mosoly.
-Nagy dolgok vannak készülőben!.-Kuncogta az orra alatt Liam.
-Na jó,fejezzétek be,vagy különben úgy jártok, mint az a farkas!.-Förmedt rájuk Niall felháborodva.
-Állj le haver,csak szórakozunk!Amúgy mi történt?.-nézett ránk összezavarodottan Louis.
-Alexre durván rámozdultam,és miattam lépett le.Úgy éreztem,hogy segítségre szorul,és utánaeredtem.Egy koszos raktárban találtam rá,és egy büdös vérfarkas tartotta fogva.De fogalmam sincs miért rabolta el.És mint láthatjátok,megmentettem,Röviden ennyi.-mondta vidáman Niall.
-Értem.Figyelj Alexre,ez a pasas biztos nem hagyja annyiban,úgyhogy hozzánk kell,hogy költözz.
-Jó,ha így biztonságban lehetek.-mosolyogtam Louisra.
-Pattanj fel a hátamra,és kapaszkodj!.-súgta a fülembe Niall.
Ahogy mondta,felugrottam a hátára,és eszméletlen gyorsasággal szeltük át az utakat.A környezetben lévő dolgok elmosódtak előttem.Hamar odaértünk a Volvojukhoz.Most már nem feszengtem Niall mellett.Halványan rám mosolygott,majd az út szótlanul telt.Gondolataimba merültem,de ekkor Louis hirtelen csikorogva lefékezett.
-Louis,mi történt?.-kérdeztem rémülten.
-Alex,te maradj a kocsiban,,mi megnézzük mi volt az.
Ezután hallottam az ajtó csapódását,és egyedül hagytak az autóban.Úgy körülbelül fél órát vártam,már nagyon untam magam.Vajon mi lehet a srácokkal?Nem bírtam tovább,kiszálltam.Bárcsak ne szálltam volna ki!A Volvo fényében megláttam egy tök ugyanolyan csajt,mint én.A srácok ájultan hevertek mellette.A csaj meg gonoszan rám fordította a fejét.Vörös szemei csak úgy szikráztak.Kirázott tőle a hideg.
-Szóval te vagy Alex!.-kacagott fel kísérteties hangos.
-Én vagyok.De te ki vagy?
-Nem beszélt rólam Zaynike?Aranyom,én Katherine vagyok.
-Hiszen te meghaltál!
-Nem teljesen,átbasztam őket.Amikor közéjük ugrottam,félvámpír lettem.Azt jövendölték,hogyha megölöm a hasonmásomat,újra vámpír lehetek.Múltkor majdnem sikerült,csak épp akkor megjelent Zayn.Most viszont meghalsz!
Olyan pár méter volt közöttünk,és elkezdtem futni.Soha nem futottam még ilyen gyorsan.Csak szaladtam bele az éjszakába.Katherine hamar utolért.és ledöntött a földre.Fölém magasodott,és kivillantotta éles fogait.

Felkészültem a legrosszabbra.De ekkor egy sötét folt csapódott a csajra.Egy igen helyes fiút láttam meg.Izmos felsőtestén egy tetoválás rajzolódott ki.A hátán szárnyak voltak.Szárnyak?Az meg hogy lehet?Angyalok nem is léteznek.Viszont ha vámpírok vannak,akkor az angyalok és valódiak.Nem kitalációk.Nemsokára az égen egy homályos,gomolygó folt jelent meg.Egyre csak közeledtek felénk.Az ismeretlen,miután megölte Katherinet,megszólított:
-Nem esett semmi bajod?.-villantotta felém felemás szemét.
-Nem,szabad megkérdeznem a neved?
-Lisander vagyok.
-Én pedig Alex.
Ekkor hirtelen a semmiből behuppant egy lány.
-Angel,mit mondtam neked,hogy maradj a fán!
-Tudod,milyen kiváncsi vagyok bátyó!
-Persze.Ó,Alex,ő itt a kelekótya húgocskám,Angel!
-Ezt még megbánod!
-Tényleg,mégis hogyan?Bemutatod a köcsög karatét?
-Reménytelen vagy!
Igazából a nevéhez híven valóban angyalian nézett ki.Hosszú szőke haja szemkápráztatóan hullámzott az éjszakai szellőben.Jó sokáig figyeltem.
-Hahó,itt vagy?
-Igen,csak elbambultam.Néha elő szokott fordulni.
-Értem.Alex,hazaviszünk titeket,rendben?
-Jó.
Mire kinyögtem ezt a szót,már Lisander felkapott az ölébe,és eszeveszett gyorsasággal szeltük át az égboltot.Egyet pislantottam,és már a saját szobámban találtam magam,az én kis magánszférámban.Mennyi mindenen mentem át pár nap alatt,el sem tudom hinni.Gondolataimba merülve nyomott el az álom.Álmomban egy szikrázó réten jártam,és két ismerős arcot pillantottam meg magam előtt.Zayn és Harry fojtogatták egymást.Szakadt 19. századbeli ing volt rajtuk,ám át volt áztatva a saját vérükkel.Végeztek egymással,mire számat egy kínkeserves ordítás hagyta el:Ne!!!