7.rész

Bepótolás alkalmával a 2. rész.Jó olvasást!:-)

Szeptember 27.
Úgy éreztem,valakinek nagyon hiányoznék,ha feladnám.Az a valaki rettenetesen megbánta amit tett.A csókja tele volt megbánással.Ajkaimon éreztem a sós könnycseppjeit.Nem tudtam rá többet haragudni.Hamar viszonoztam,új érzelmek hada öntötte el szívemet.Megrebegtettem szempilláim,és kinyitottam szemeimet.Niall könnyes szeme a leggyönyörűbb volt,amit eddig láttam.Jó ideje figyeltem őt,ezért hamar felkapta a fejét,és halványan elmosolyodott.Szemei még mindig tükrözték a megbánást.
-Alex,én annyira sajnálom!
-Niall,én nem tudok rád többé haragudni!
-Már hogyne tudnál!Kétszer is majdnem megöltelek,és miattam kerültél ide!Mert olyan bunkó voltam.Legszívesebben megölném magam.
-De megmentettél,és csak is ez számít,nem?
-Ez volt a legkevesebb azután,hogy így elbántam veled.De ez nem változtat a véleményemen.El sem tudod képzelni,milyen érzés az,hogy majdnem megölöd azt,akit szeretsz.És én szeretlek.
-Én is szeretlek.
Felálltam,és lassan odabújtam hozzá.Vámpír létére úgy tartott a karjaiban,mint egy porcelán babát.Semmi esetre sem akart bennem kárt tenni.

Minden érzelmünket beleadtuk ebbe az ölelésbe.Furcsa,pár órája még a hátamra sem kívántam Niallt,most meg itt ölelkezek vele.Az élet nagyon érdekes,mindig jön egy váratlan fordulat.Értelmet nyert előttem Zayn mondata,ezekért tényleg érdemes élni.
Ó,látom,megzavartunk valamit!.-ült ki Louis arcára egy perverz mosoly.
-Nagy dolgok vannak készülőben!.-Kuncogta az orra alatt Liam.
-Na jó,fejezzétek be,vagy különben úgy jártok, mint az a farkas!.-Förmedt rájuk Niall felháborodva.
-Állj le haver,csak szórakozunk!Amúgy mi történt?.-nézett ránk összezavarodottan Louis.
-Alexre durván rámozdultam,és miattam lépett le.Úgy éreztem,hogy segítségre szorul,és utánaeredtem.Egy koszos raktárban találtam rá,és egy büdös vérfarkas tartotta fogva.De fogalmam sincs miért rabolta el.És mint láthatjátok,megmentettem,Röviden ennyi.-mondta vidáman Niall.
-Értem.Figyelj Alexre,ez a pasas biztos nem hagyja annyiban,úgyhogy hozzánk kell,hogy költözz.
-Jó,ha így biztonságban lehetek.-mosolyogtam Louisra.
-Pattanj fel a hátamra,és kapaszkodj!.-súgta a fülembe Niall.
Ahogy mondta,felugrottam a hátára,és eszméletlen gyorsasággal szeltük át az utakat.A környezetben lévő dolgok elmosódtak előttem.Hamar odaértünk a Volvojukhoz.Most már nem feszengtem Niall mellett.Halványan rám mosolygott,majd az út szótlanul telt.Gondolataimba merültem,de ekkor Louis hirtelen csikorogva lefékezett.
-Louis,mi történt?.-kérdeztem rémülten.
-Alex,te maradj a kocsiban,,mi megnézzük mi volt az.
Ezután hallottam az ajtó csapódását,és egyedül hagytak az autóban.Úgy körülbelül fél órát vártam,már nagyon untam magam.Vajon mi lehet a srácokkal?Nem bírtam tovább,kiszálltam.Bárcsak ne szálltam volna ki!A Volvo fényében megláttam egy tök ugyanolyan csajt,mint én.A srácok ájultan hevertek mellette.A csaj meg gonoszan rám fordította a fejét.Vörös szemei csak úgy szikráztak.Kirázott tőle a hideg.
-Szóval te vagy Alex!.-kacagott fel kísérteties hangos.
-Én vagyok.De te ki vagy?
-Nem beszélt rólam Zaynike?Aranyom,én Katherine vagyok.
-Hiszen te meghaltál!
-Nem teljesen,átbasztam őket.Amikor közéjük ugrottam,félvámpír lettem.Azt jövendölték,hogyha megölöm a hasonmásomat,újra vámpír lehetek.Múltkor majdnem sikerült,csak épp akkor megjelent Zayn.Most viszont meghalsz!
Olyan pár méter volt közöttünk,és elkezdtem futni.Soha nem futottam még ilyen gyorsan.Csak szaladtam bele az éjszakába.Katherine hamar utolért.és ledöntött a földre.Fölém magasodott,és kivillantotta éles fogait.

Felkészültem a legrosszabbra.De ekkor egy sötét folt csapódott a csajra.Egy igen helyes fiút láttam meg.Izmos felsőtestén egy tetoválás rajzolódott ki.A hátán szárnyak voltak.Szárnyak?Az meg hogy lehet?Angyalok nem is léteznek.Viszont ha vámpírok vannak,akkor az angyalok és valódiak.Nem kitalációk.Nemsokára az égen egy homályos,gomolygó folt jelent meg.Egyre csak közeledtek felénk.Az ismeretlen,miután megölte Katherinet,megszólított:
-Nem esett semmi bajod?.-villantotta felém felemás szemét.
-Nem,szabad megkérdeznem a neved?
-Lisander vagyok.
-Én pedig Alex.
Ekkor hirtelen a semmiből behuppant egy lány.
-Angel,mit mondtam neked,hogy maradj a fán!
-Tudod,milyen kiváncsi vagyok bátyó!
-Persze.Ó,Alex,ő itt a kelekótya húgocskám,Angel!
-Ezt még megbánod!
-Tényleg,mégis hogyan?Bemutatod a köcsög karatét?
-Reménytelen vagy!
Igazából a nevéhez híven valóban angyalian nézett ki.Hosszú szőke haja szemkápráztatóan hullámzott az éjszakai szellőben.Jó sokáig figyeltem.
-Hahó,itt vagy?
-Igen,csak elbambultam.Néha elő szokott fordulni.
-Értem.Alex,hazaviszünk titeket,rendben?
-Jó.
Mire kinyögtem ezt a szót,már Lisander felkapott az ölébe,és eszeveszett gyorsasággal szeltük át az égboltot.Egyet pislantottam,és már a saját szobámban találtam magam,az én kis magánszférámban.Mennyi mindenen mentem át pár nap alatt,el sem tudom hinni.Gondolataimba merülve nyomott el az álom.Álmomban egy szikrázó réten jártam,és két ismerős arcot pillantottam meg magam előtt.Zayn és Harry fojtogatták egymást.Szakadt 19. századbeli ing volt rajtuk,ám át volt áztatva a saját vérükkel.Végeztek egymással,mire számat egy kínkeserves ordítás hagyta el:Ne!!!

6.rész

Bepótolás alkalmával 2 rész lesz.Itt az egyik.Jó olvasást!

Szeptember 26.
 Niall volt az,szemei vágytól csillogtak.Kezei már mindenhol elkezdtek engem taperolni.Egyre közelebb húzott magához.Amikor belenéztem szemeibe,teljesen elvesztem benne.Mintha az ember egy mély szakadékba zuhant volna,és csak zuhant és zuhant,míg el nem vesztette a józan eszét...
Alex,térj észhez!Vedd már észre mi történik veled!Ezekre a szavakra tértem vissza önkívületi állapotomból.A tudatalattim még pont időben figyelmeztetett,mielőtt megcsókolhattuk volna egymást Niallel.Hamar elhúzódtam tőle,és zihálva kapkodtam a levegőt.
-Srácok,megállhatnánk egy kicsit,ki akarom szellőztetni a fejem!
-Persze,csak ne menj messzire!-hallottam Louis figyelmeztető hangját.
Erre már csak biccentettem,és ki is vágódtam a kocsiból.Nem bírtam volna tovább Niallel utazni,így hát gondoltam,ez megfelelő pillanat arra,hogy lelépjek.Vettem egy nagy levegőt,és nekiiramodtam a sötét éjszakának.Egy darabig futottam,majd megálltam,mert az orromig sem láttam el.Köd ereszkedett a tájra.Éreztem a nyirkosságot a bőrömön,egy kicsit kirázott a hideg.Megint olyan helyzetben voltam,mint múltkor.Fogalmam sem volt,hol lehetek.Szerintem még mindig ebben a nyomornegyedben voltam.Halványan kirajzolódtak előttem azok a sötét házak.De most nem annál a tömbháznál voltam,hanem egy sötét sikátorban.Most mihez kezdjek?Teljesen egyedül vagyok itt egy idegen helyen,az otthonomtól távol.Apu már biztos halálra izgulhatja magát.Ebben a nem is tudom hány napban életem legnagyobb kalandjába keveredtem.Már egyáltalán ezt lehet kalandnak nevezni.De kinek hiányoznék,ha itt kéne meghalnom ezen a nyomortanyán?Senkinek.Anyámnak úgy látszik fontosabb a karrierje,mint én.Apám meg alig ismer.Nem vette a fáradságot azért hogy jobban megértsen.Egy családnak össze kéne tartania,nem?Ekkor eszembe jutottak Zayn szavai: "Az emberi életnél nincs fontosabb a világon". Legbelül tudtam,hogy igaza van,és nagy nehezen erőt vettem magamon.Már majdnem feltápászkodtam,amikor két erős kar húzott maga után.
-Te most szépen velem jössz!.-hallottam meg egy idegen srác hangját.
-Ki vagy és hova viszel?.-förmedtem rá erőtlenül.
-Fogd be!
Ezután pofon vágott és én elájultam a karjaiban...

"Niall szemszöge2
Valami nem stimmel,Alexnek már rég itt kéne lennie.Már több mint egy órája lelépett.Biztos miattam.Olyan tapló voltam vele.De ő nem is tudja magáról,hogy milyen finom illata van.Ember vérére még életemben nem vágytam ennyire.Megbolondított.
Az Istenért Niall,most itt mardosod magad,ahelyett,hogy megkeresnéd? Nem hagyhatom magára,ez a legkevesebb az után,hogy megbántottam.Gondoltam elindulok,a srácok meg majd követnek.Úgy éreztem,nagy baj van,és csak rám számíthat.Ez van.A különleges képességem az,hogy megérzem,ha valaki segítségre szorul.Eddig nem nagyon volt kire pazarolnom ezt a tulajdonságomat,mert a vámpírok meg tudják védeni magukat.Azaz csak Harryre,az öngyilkossági hajlamai miatt.Ő egy nagyon kétértelmű személyiség.Igazából soha nem értettem meg őt.De a többiek sem.Elindultam a mámorító illat után.Suhantam.Majd nemsokára elérkeztem egy sötét sikátorhoz.Itt egy gyomorforgató illat csapta meg az orrom.Nem hiszem el,hogy vámpíré lehetett.A vérfarkasoknak van ilyen szaguk.Vajon egy ilyen rabolhatta el ezt a szép lányt?De mire kéne neki?Nem tudtam elképzelni.Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon,mikor megláttam egy vérfoltot a repedezett kövön.Ez Alexé.Szerintem pofon vágta.Még mindig követtem a szagot,amikor a sikátor végén megláttam egy lerobbant raktárat.Az ajtaja le volt lakatolva,de nem gyerekjáték volt kinyitni.Mikor beléptem,a sötétben megpillantottam egy fényesen csillogó szempárt,mellette pedig Alexet kábultan.
-Ó,nicsak,megjött a szőke herceg,de hol van a lovad?
-Hahaha,nagyon vicces,de most ereszd el a lányt,vagy megöllek!
-Megölsz?Jaj,de félek tőled!
-Te akartad!.-majd nekivetettem magam a szürke farkasnak.Mindenhol harapdáltam,ahol értem.A végén éreztem,hogy teste görcsbe rándul,és az utolsó kegyelemdöfést várja.
-Ö-ö-ölj meg!
-Nem öllek meg,én annál tisztességesebb vagyok,viszont tűnj el és ne gyere vissza!
A farkas nem mert ellenkezni,hamar elhúzta a csíkot.Én meg gyorsan odafutottam Alexhez.Gyönyörű arcát egy mély heg díszítette,amiből pár vércsepp tört  elő a felszínre.Óvatosan az arcához hajoltam,és lenyaltam azt.Elöntött a mámor,Alex vérének az íze magával ragadott,szinte képtelen voltam leállni.Niall állj.a végén még megölöd!Én egy igazi bunkó vagyok,most már másodszorra próbálom megölni.
-Sajnálom!.-

Közelebb hajoltam,és egy lágy csókot leheltem puha ajkaira.Ez a csók őszinte volt,tele volt azzal,amit iránta érzek...

5.rész

Kedves olvasók!Sajnos a tanulás miatt egyre kevesebb időnk van a blogírásra,gondolom ezt észrevettétek.De pórbáljuk pótolni,de nem mindig sikerül.Ennek most véget vetettünk.Lassan,de befogjuk pótolni az elmaradt részeket.Reméljük nem hagytatok minket cserbe.Jó olvasást. :-)

Szeptember 25.
-Itt meg mi folyik?Bántottad?-hallottam meg egy számomra ismerős hangot.Kicsit később egy nagy puffanásra lettem figyelmes,és Zayn már a padlón hevert pár centire mellettem.De az elképesztő gyorsaságával hamar talpra ugrott.
-Harry,te meg mit keresel itt,mondtam hogy nem akarlak többé látni!
-Alex,én itt lakom,nem említette neked a cseléd?
-Már nem vagyok a cseléded!.-vágta oda neki Zayn, gyilkoló pillantásokkal
-Nekem mindig is a koszos cselédem leszel!
Kicsit meglepődtem,sosem láttam még Harryt ilyen önzőnek..Zaynnek igaza volt,nem nagyon változott az évszázadok alatt.Amikor először megláttam,már akkor sejtettem,hogy nem egy ártatlan bárány.Hát nem igazam lett?
-Az előbb csókolóztatok?Ne is tagadjátok,láttam.Hogy mertél akár egy újjal is hozzáérni?
-Harry,teljesen félreérted a helyzetet,én csókoltam meg őt,hogy lenyugodjon!
-Igaz ez,Malik?
-Teljesen,Styles!
-De miért tetted?Akár meg is ölhetett volna!
-Elmondtam neki,hogy hogyan lettem vámpír,és amikor elérkeztem oda,hogy mi öltük meg Katherinet,teljesen kifordultam magamból és teljesen váratlanul megcsókolt.Tudd meg,te göndörke,hogy őt sosem bírnám bántani.Nem a hasonlóság miatt,hidd el!
-Milyen hasonlóság miatt?-förmedtem rá szemrehányóan.
-Nem fontos.-legyintette Zayn,mintha el is felejtette volna,amit mondott.
-Na ide figyelj hapsikám,úgy gondolom,ha már ilyen őszintén kiöntötted a szíved,akkor ezt is nyugodtan elmesélheted.
-Erről tényleg nem akarok beszélni.
Erre elfordult tőlem,és én kérdően Harry felé pillantottam.Hiába volt minden próbálkozásom,de csak ő is hátat fordított nekem.Úgy éreztem,cselekednem kell.A mellettem lévő konyhapultról felkaptam egy hatalmas húsbárdot,és a hátam mögé csúsztattam.
-Nagyot csalódtam benned is Zayn,te is éppen olyan vagy mint Harry,épp olyan titkolózó!
Erre a tompa felével mindkét srácot fejbe vágtam,és azon nyomba össze is estek.Mint az őrült,futottam ki az ajtón.Egy régi tömbház szerűségben lehettem,ahol a vakolat kezdett lemállani.A lámpa meg kísértetiesen villódzott a félhomályban.Frusztráltan éreztem magam,minél előbb ki kellett innen jutnom.Nagy nehezen megtaláltam a kifelé vezető utat.Soha életembe még nem örültem ennyire a friss levegőnek.Egy nagyon idegen környéken találtam magam.Fura volt,egyáltalán nem volt nagy nyüzsgés.Mindenféle sötét,kihalt,félelmet sugalló házak vettek körbe.Mit tehettem volna mást,vártam.Vártam,hogy valami csoda folytán valaki hazajuttasson engem.Ekkor valaki megkocogtatta a vállam.
-Szia!Jól vagy?-szólított meg egy rövid barna hajú fiú.Szép kék szemeivel megnyugvást sugallt.
-Persze,csak fogalmam sincs,hol vagyok.Ja egyébként Alex.
-Én meg Louis.Egyébként hazakísérhetlek,ha gondolod,de itt is üldögélhetsz magányosan.-ült ki egy gonosz mosoly az arcára.Legszívesebben megpofoztam volna,d elehet,hogy ez az egyetlen választásom.Bíznom kell benne.
-Oké,akkor mehetünk.azt megkérdezhetem, hogy hol vagyunk?
-Ez London nyomornegyede.De már alig laknak itt néhányan.
-Ja,azt vettem észre.
-Indulhatunk?
-Persze.
Majd belevágtunk az éjszakába.Hamar átértünk az út túlfelére,és megláttam két srácot egy fekete Volvonak dőlve.Az egyik szőke hajú,tengerkék szemű volt,a másik meg barna hajú és ugyanolyan szemű.Kicsit megijedtem ettől a két alaktól.
-Srácok,had mutassam be nektek Alexet!
Alex,ő itt Niall.-mutatott a szőke srác fel-ő pedig Liam.
Ők is és én is elmormoltunk egy sziát,és már be is szálltunk a kocsiba.Mellém pont Niall ült.Most is feszengtem,mint mindig.Ezt észrevehette rajtam,és ezt kihasználva le sem vette rólam a szemét.A kínos csendet Louis törte meg.
-Merre laksz?
-A Mapple Streeten.Hamar megfogod találni,mivel az a legnagyobb ház a környéken.
-Oké.

A motor felmorgott,és kigördültünk az útra.A sötét éjszakát figyelve,azon gondolkoztam,hogy Harry és Zayn talán többé nem fog rám akadni.Nem értem,mire volt jó ez a nagy titkolózás.De Zaynnel úgy érem közelebb kerültünk egymáshoz,és az első csókunk.Ó,az tényleg tökéletes volt.Viszont Harryről semmit semmit sem tudtam meg.Felelősnek éreztem magam ezért.Megpróbált kétszer is felém nyitni,de én visszautasítottam.Meg kell őt jobban ismernem,gondoltam,miközben egy puha kéz simogatta a combomat...